Spirituális fejlődésünk mértéke erőfeszítéseink erősségétől függ
Kérdés:
Furcsa dolgok történtek körülöttem az elmúlt néhány év alatt. Azok az emberek akikre felnéztem, mélyre süllyedtek, vagy olyan dolgokat művelnek, amik messze vannak az elfogadott társadalmi normáktól. Régebben igen motivált voltam, de mostanában nem érzem a vágyat, hogy bármit is megpróbáljak bárkinek is bebizonyítani.
Az az érzésem, hogy mindazok, akiket jól ismertem, és felnéztem rájuk, nem ugyanazok, mint akik régebben voltak. Goromba vagyok a rokonaimhoz, és ettől folyamatosan bűntudatot érzek, hiszen szeretem őket. Az idősebbek felbosszantanak, undorodom az emberek arcától, és utálom a saját testemet.
Immár hét éve tanulom a Kabbalát, és minden nap követem a leckéket. Nehezemre esik a kongresszusokat látogatni, és a közös étkezéseken részt venni, de a leckéket az interneten keresztül nagyon szívesen nézem. Az az érzésem, hogy mindent megteszek, hogy ne kelljen emberekkel személyesen találkozzak. Ez normális?
Válasz:
Mindenkinek meg van a saját fejlődési sebessége. Amennyiben rendszeresen tanulunk, és szabad időnket a terjesztésre fordítjuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy minden részállapot elmúlik majd. Munkákkal áthaladunk majd rajta, és elérkezik majd a következő részállomás. A Végső Korrekcióig ezek az állapotok váltogatják majd egymást.
Azonban a váltakozás sebessége az erőfeszítésünkön múlik, és ez az egyetlen behatásunk a Teremtőhöz vezető utunk alatt. Amennyiben fejlődésünk természetes sebességgel halad, akkor nyomást (szenvedést) érzünk, amely változtatásra ösztökél minket. Amennyiben a természet (Teremtő) nyomása előtt haladunk, a saját erőfeszítésünk alapján, akkor nem érzünk majd szenvedést, hanem ellenkezőleg, boldogságot, és inspirációt érzünk majd. A választás a miénk!
KA
