Jutalmunk csakis az erőfeszítésünkön múlik
Kérdés:
A szemünkben egy sejt jóval fontosabb, mint milliárd sejt az ujjunkon. Ennyivel fontosabb lehet egy szerv a többihez képest. A lelkek közötti különbség hasonló: abban a pillanatban, hogy kiléptek a közös lélekből, a lelkek nagyon egyenlőtlenek egymáshoz képest. És a mai világunkban hasonlóan létezünk, nincsen egyenlőség közöttünk. Azonban az önkorrekció folyamatában mindegyikünk kiteljesíti magát, hogy a Teremtő nagyságát elérje (ez egy idézet volt az egyik Oroszországban adott kabbala előadásból).
Mindez azt jelenti, hogy amennyiben az én lelkem eredete egy egyszerű kétkezi munkás, akkor én mindig “másodosztályú” maradok? Amennyiben a Teremtő így alkotott meg, akkor ez örökké való állapot, vagy csak időleges?
Válaszom:
Minden egyes személy, aki korrigálja magát olyan mértékben, hogy eléri a Teremtő szintjét, egyenlővé válik Vele. Olvassa el a: “A vágy és kielégülés ellenkező kapcsolata” című írást. Amikor valaki, aki a legalacsonyabb helyről származik, megszerzi “Szűrőjét” és a Visszavert Fényt, felemelkedik a Keter (korona) szintjére, mely a Teremtő szintjének felel meg, és így ugyanarra a szintre jut, mint az, aki magasabb eredeti szintről származik. A különbség a munkában rejlik, és a jutalom az erőfeszítéstől függ. Szóval haszontalan csak ülni és szenvedni, inkább dolgozni kell!
KA
