A válságon keresztül az igéret földjére
Kérdés:
A nap korábbi részében felolvastam a blogját édesanyámnak, aki Ukrajnában él. Mindennel egyetértett. Az egyetlen kérdése az volt, hogy: “Mond meg fiam, mit tegyek most?” És mindössze annyit tudtam mondani, hogy tanuljon. Olyankor, amikor minden nap azzal küzd, hogy hogyan etesse a családját, mindössze annyit tudok neki felajánlani, hogy tanuljon?
Válaszom:
Csakis a Kabbala tömegeknek való terjesztése adja meg nekik azt a lehetőséget, hogy felfogják a változtatás szükségességét:
– Hogy csak annyit vegyenek magukhoz, ami túlélésükhöz szükséges (mint a manna a sivatagban),
– Mindent, amit valaki a szükségesen túl megtermel, a társadalomnak kell adni,
– Szükséges egy globális oktatási rendszer létrehozása, mely megtanítja az embereknek a természet törvényeit a mai globálisan összekapcsolódott világban,
– El kell érjük a globális kölcsönös garancia állapotát (kölcsönös felelősség, mint a Tóra megkapásának idejében) amikor minden egyes ember megérti, hogy mindenki mindenki mástól függ,
– Fokozatosan át kell térjünk a “mások iránti szeretet” állapotából a “Teremtő iránti szeretet” állapotába. Ez azért történik, mivel ha a fenti feltételek adottak, akkor elkezdjük felfedezni a Teremtőt – a Természet általános Felső Erejét, a formák megegyezésének törvénye alapján.
Ezeknek a feltételeknek a teljesítésével, vagy akár csak a megtanulásuk irányába való szándékunk által magunkra vonjuk a Természet pozitív erőit. Mivel a válság kizárólag a Természettel való szembenállásunk eredménye, áthaladunk majd a válságon, és elérjük a bőség állapotát, “az ígéret földjét”.
KA
