Ne irigyeljük a milliárdosokat
Híradás:
A Merryl Lynch cég ügyvezető igazgatója egy 1o millió dolláros bonuszért adott be pályázatot 2oo8-ban, arra hivatkozva, hogy cégét olyan jól vezette, hogy csak 11.67 milliárdos veszteséget értek el az év alatt, míg rivális Wall Street-i cégek a Lehman Brothers, és a Bera Stearn teljesen tönkrementek…megőrült ez az ember?
Mindez a címlapokra került a Wall Street Journal mai számában, és ennek következtében a nap későbbi részében Mr. Thain észhez kapott, és visszavonta pályázatát. A nyivánosság elé teregetésnek néha meg van az eredménye.
Kommentárom:
Nem hiszem, hogy a pályázat visszavonása akármilyen szégyen eredménye. Nem képes igazán szégyent érezni, és valószínűleg azt sem látja be, miért is volt kérvénye ízléstelen. Valószínűleg egyszerűen megmondták neki, hogy vonja vissza a pályázatot. Mellesleg lehet, hogy az “asztal alatt” később meg is kapja, amit kért. Ezek az emberek kielégíthetetlenek és szégyentelenek, mivel hiú módon üres számokkal akarják magukat teletölteni. De csak egyre üresebben fogják érezni magukat.
A Zohár könyve megmondja, mindaz amit a szükségleteinket felül szerzünk meg, csak még nagyobb vágyakká változik, amiket soha sem leszünk képesek megtölteni. Így a személy még erőszakosabbá válik annak a kielégülésnek a hajszolásában, amire igazából nincsen szüksége, mely kielégülés túlzott, és nem szükséges a létezéséhez. Így sosem lesz elégedett míg meg nem hal.
“Ein Adam Met Ve Hatzi Taavo Be Zado” – “Az ember félig kielégületlenül hal meg”. Ez azért van, mert minden kísérletünk a kielégülésre kétszeresére növeli ürességünket. Így ahelyett, hogy irigyeljük a milliárdosokat, jobban járunk, ha az eredeti, örökkévaló és tökéletes kielégülés módszerét használjuk.
KA
