Nincsen szükségünk szemre a látáshoz
Híradás (a New York Times alapján):
“Vak, és mégis lát: Az agy virtuális Tudatalatti Vizuális érzékelése” Egy beteg, akinek vizuális agykérgét megkárosították, továbbra is képes volt egy akadálypályát navigálni, és félelmetes arcokat felismerni tudat alatti módon.
“Látni kellett volna ezt ahhoz, hogy az ember elhigye” mondta Beatrice de Gelder, egy neurológus kutató a Harvard és Tilburg Egyetemről Hollandiában, aki egy nemzetközi agykutató csoporttal együtt jelentette az eredményeket nemrég a Current Biology nevű újságban. (az angol nyelvű video itt található). A kutatás, mely magas szintű agy vizsgálatokat tartalmazott az eddigi legdramatikusabb bemutatása az úgy nevezett “Vak-látás”-nak, ami velünk született, primitív, szubkortikális – és teljesen tudat alatti – látóképességünket jelenti, melynek segítségével érzékelni vagyunk képesek.
Kommentárom:
Mint azt már korábban is megállapítottam, mi igazából mindent magunkon belül látunk és érzünk, és semmi sem létezik rajtunk kívül. Így, lehet, hogy a személynek nincsen szeme, de mégis lát. Szóval miért van mégis szükségünk szemekre? Azért, hogy meglegyen az az illúziónk, hogy van valami körülöttünk!
Báál Haszulam ezt írja az “Előszó a Zohár Könyvéhez” írásában, a 34.-es pontban:
Vegyük például látó érzékünket: egy csodálatos világot látunk körülöttünk. De igazából mi egyátalán nem látunk, csak azt, ami a belsőnkben érzékelhető. Más szóval létezik bennünk egy bizonyos fotó készülék, az agyunk hátsó részében, amely mindent, ami történik velünk megjelenít számunkra, de kívül semmi sem létezik. Ezentúl a Teremtő készített számunkra az agyunkon belül egy bizonyos csiszolt tükröt, amely mindent amit látunk megfordít, és így azt mi magunkon kívül látjuk, az agyunkon kívül, az arcunk előtt.
Annak ellenére, hogy amit kívül látunk az nem a valóság, mégisköszönettel tartozunk a Teremtőnek, hogy ezt a csiszolt tükröt az agyunkba helyezte, képessé téve minket, hogy a dolgokat magunkon kívül lássuk, érzékeljük. Azért, mivel ez által megadta nekünk azt a lehetőséget, hogy a dolgokat megvizsgálhassuk színtiszta felfogással, és tudással, és, hogy minden tárgyat megunkon belülről, és kívülről is megvizsgálhassunk. Enélkül nem rendelkeznénk tudásunk és érzékelésünk legnagyobb részével.
