Nem versenghetünk tovább egymás ellen, mivel egyetlen élőlénnyé váltunk
Híradás: (a The New York Times által):
“Az munkahelyek elvesztése bizonytalanságokhoz vezethet világszerte”. “Ez a legrosszabb válság melyet átéltünk 1929 óta” mondta a francia munkaügyi miniszter, Laurent Wauquiez.”Ami más ebben a válságban az az, hogy ez globális, és mindannyian állandóan erről beszélünk. Minden ország érintett, és ez a nagy különbség”
Kommentárom:
Így igaz: a ennek a válságnak a meghatározó jellemzője az, hogy globális. És ez minőségileg és nem mennyiségileg okoz különbséget. Ez nem csak egy olyan válság, mely több országot is érint, hanem egy olyan válság, mely mindenkit egyszerre érint. Ez még jobban összekapcsolta az összes országot a világon, mindenki számára nyilvánvalóvá téve egymásra utaltságunkat.
És most mindenkinek meg kell értenie ezt a jelenséget. Az új törvények, és tulajdonságok melyek a mai civilizációt kell, hogy jellemezzék, csakis a teljes összekapcsoltságra épülve hozhatók létre, minden ember, kultúra, ország és nemzet által kis falunkban. Nem leszünk képesek a válságból kilábalni, amennyiben nem teremtjük meg ezeket a tulajdonságokat.
A múltban, egyszerűen a versengés által fejlődtünk tovább, ahogy azt Darwin is leírta. Azonban most már egyetlen élőlénnyé váltunk, és nem vagyunk képesek a továbbiakban egymással versenyezni. Épp ellenkezőleg, az egyetlen módja a tovább lépésnek az, ha közelebb kerülünk egymáshoz, és nagyobb harmóniát teremtünk egymás között.
Híradás: (az Atlantic Monthly által):
“Soros György: a Kapitalista veszély” “…valami nem stimmel, ha egy civilizált társadalom az legerősebb túlélésének elvét teszi meg alapvető irányelvének…”
Kommentárom:
Igazából mindez helyes volt a múltban, de nem stimmel most, amikor mindannyiunk egyéni önzősége egy globális önzőségbe egyesült. Ez a változás a 2O.-ik század elejétől következett be. Már akkor Báál HaSzulam azt írta a “Nemzet” című újságában, hogy az egész modern világ már mint egy nagy család létezik.
