Mi kell ahhoz, hogy a legegyszerűbb ember is megértse, hogy mindannyian kölcsönösen függünk egymástól?n
Nagyon sok tudós, és filozófus, Verbadsky-tól Kant-on és Hegel-en keresztül a modern idők filozófusait beleértve úgy írják le a világot, mint egy egyesült, zárt rendszert, mely minden szinten kölcsönösen összefüggő. Azt is elmagyarázzák, hogy az ember nem létezhet a Természet törvényein kívül, hanem mindig megmarad azokon belül.
Manapság mi magunk is láthatjuk, hogy a Természet teljesen összefüggő. De hogyan lehetne ezt bemutatni és megértetni a legegyszerűbb emberekkel a világban, aki csak saját munkahelyüket, és az onnan otthonáig vezető utat ismerik? Mindez akkor lesz világos számukra, amikor betérnek a helyi élelmiszer kereskedésbe, és az eladó közli velük, hogy nincs többé kenyér.
Miért fogyott el a kenyér? Mivel az egyik beszállító nem szállított lisztet, a másik olajat, a harmadik vizet, és a következő pedig elektromos áramot. De egyszerűen elmagyarázva, nincs többé kenyér! Szóval most mit tehetek? Hozzunk létre mindenkivel egy egyezséget, és akkor lesz kenyér.
Akkor ez a személy majd körbeszalad, és elkezd mindenkivel tárgyalni, és ily módon megtanulja, hogy a világon mindenkitől függésben van. Ez az a helyzet amelyhez közeledünk. Amennyiben nem javítjuk ki a köztünk levő kapcsolatokat, semmi más nem marad, mint az üres polcok. És akkor ez a nagy szenvedés felfedezteti velünk a többiektől való függőségünket.
Páran úgy gondolják, egyszerűen elszaladhatnak. Azt mondják: “Veszek magamnak egy nagy darab földterületet, krumplit és paradicsomot ültetek, és azzal majd elleszek. A többiek a pokolra juthatnak, nem érdekel! Én jól megleszek magamban!” Azonban ez nem lehetséges! Manapság az élet úgy van elrendezve, hogy senki sem szaladhat el. Ezért mondta Báál HaSzulam, hogy amennyiben az izoláltság irányában teszünk lépéseket, az majd Náci rendszerekhez vezet. Végül is továbbra is egységben maradunk, csak az ellenkező irányból: adakozás helyett a megszerzés irányában.
