A felebarát iránti szeretet megvalósítása menthet meg minket a pusztulástól
Kérdés:
Miért van szükségünk mindezekre a csapásokra, ha az egyátalán nem világos, hogy ezeknek köze van az emberek közötti kapcsolatokhoz, és a felebarát iránti szeretethez?
Válaszom:
Ez csak azoknak nem világos, akik még nem fedezték fel a mindenki között és a világ különböző elemei közötti kapcsolatokat. Egyenlőre csak az emberiség 0,1%-a mondja azt, hogy a jelenlegi válság célja az emberek közötti kapcsolatok felfedezése. Mindenki más még mindig nincsen tudatában, hogy az emberek közötti kapcsolatok befolyásolnak mindent, főként a gazdaságban, a járványok kitörésekor, a cunámik földrengések és a Természet más problémáinak esetében.
Azonban amennyiben a kapcsolataink és a válságok közötti kapcsolatok nyilvánvalóvá válnak, az embereknek nem lesz más választása, mint hogy eltaszítsák önző kapcsolataikat.
Kérdés:
Szóval akkor a Teremtő miért nem küldi ránk azonnal a végünket okozó szenvedéseket, csapásokat, hogy felismerjük tervét?
Válaszom:
Nincs kétség afelől, hogy ha a cunámik, földrengések, hurrikánok és a gazdasági rendszerek összeomlása nyilvánvalóan úgy jelennének meg előttünk, mint amik közvetlenül a viselkedésünktől függenek, akkor azonnal szükségszerűen megváltoznánk. De akkor is a változásunk nem akaratunk által, hanem erőltetve, szükségszerűen következne be. Annak érdekében tennénk meg as szükséges változásokat, hogy megmeneküljünk a csapásoktól, és nem azért, hogy rájöjjünk az adakozás és a felebarát iránti szeretet csodálatos voltára.
Mindez csak egy állati menekülés lenne a halál elől, ahelyett, hogy szabad választással döntenénk úgy, hogy veleszületett természetünk fölé akarunk emelkedni annak érdekében, hogy hasonlóvá váljunk a Teremtővel, még akkor is, ha a Teremtő már az elején ilyennek teremthetett volna minket.
Anak érdekében, hogy beválthassuk a Teremtő számunkra tervezett tervét, egy fokozatos fejlődésen kell keresztül mennünk, ami elvezet minket az adakozás és felebaráti szeretet nagyságának felfedezéséhez.
