Dr. Michael Laitman

A Kabbala alapfogalmai (Rav Michael Laitman könyve) részletekben 2. rész

Első fejezet: A Felfogás Rendszere a Kabbalában


A Kabbala ok-okozati összefüggésekről tanít egy a lét abszolút törvényeit egy emelkedett cél érdekében egyesítő szellemi források között: ez a cél a Teremtő elérése az összes lény számára, aki ezen a világon él.

A Kabbalának megfelelően, az egész emberiség és minden egyén el kell, hogy érje ezt a végső pontot, hogy beteljesítse a Teremtés célját és programát. Generációkon keresztül egyes személyek elértek bizonyos szellemi szintre egyéni munkájuk következtében. Ezeket az emberek, az úgynevezett „Kabbalisták”, a szellemi létra legmagasabb fokára léptek.

Minden anyagi dolgot és annak cselekedetét, a legkisebbtől a legnagyobbig, olyan szellemi erők irányítanak, amik egész univerzumunkat kitöltik. Ez olyan, mintha az univerzumunk egy erővonal-hálón nyugodna.

Vegyük például a legkisebb élő szervezetet, akinek csupán az a feladata, hogy reprodukálja önmagát és fenntartsa a fajt, amihez tartozik. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi erő és összetett rendszer működik benne, és mennyi marad ezek közül rejtett az emberi szem számára. Ha megszorozzuk ezt a ma élő élőlények számával, és azokkal, akik egykoron ebben az univerzumban és a szellemi világokban éltek, akkor talán van egy hozzávetőleges fogalmunk arról, hogy mennyi erővonal és kapcsolat kellett ahhoz, hogy irányítsa őket.

Úgy lehet leírni a szellemi erőket, mint két egymással kapcsolatban levő, ellentétes rendszert. A különbség kettejük között, hogy egyikük a Teremtőtől származik, és felülről lefelé építkezik világunk minden világán keresztül. A másik a mi világunkban kezdődik és az első rendszer által kiépített törvények szerint emelkedik, és másodsorban működik.

A Kabbala az első rendszert a „Világok teremtésének és a Szfirák rendjének”, és a másodikat a „Prófécia és a lélek elérése szintjeinek” hívja. A második rendszer azt, hogy akik a végső fokra szeretnének jutni, azoknak az első rendszer törvényeit kell követni, ezek a Kabbala által tanított törvények.  Ha valaki ezeken a fokokon emelkedni kezd, egy második tényező is megjelenik. Ez a spiritualitás.

A testi világ tele van olyan erőkkel és jelenségekkel, amit nem közvetlenül érzünk, mint például elektromosság, vagy magnetizmus, de még a legkiseb gyermek is tisztában van a saját nevével és a cselekedetei következményével. Például, habár az elektromosságról alkotott fogalmunk korlátozott, megtanultunk, hogyan használjuk fel a jelenséget saját céljainkra és olyan természetesnek vesszük, mint ahogyan nevet adunk olyan dolgoknak, amilyen például a kenyér, vagy a cukor.

Ennek megfelelően, az összes név, amit a Kabbala feltár előttünk, valóságos és objektív fogalmat alkot a szellemi dolgokról. Másrészt, ahogyan nincs fogalmunk a szellemi dolgoktól, vagy akáról Magáról a Teremtőről, ugyanúgy nincs fogalunk azokról a dolgokról, amit akár a kezünkkel is megfoghatunk. Ez azért van így, mert nem a dolgot magát érzékeljük, hanem az, hogy milyen hatást gyakorol az érzékeinkre.

Ezek a reakciók a tudás látszatát keltik, habár a tárgy lényegisége teljesen rejtve marad számunkra. Sőt mi több, teljes mértékben nem értjük meg saját magunkat sem. Bármi, amit önmagunkról tudunk, csak cselekedeteinkre és reakcióinkra korlátozódik.

Mint a világ kutatásának egyik eszköze, a tudomány két részre oszlik: az angyagi tulajdonságok, és a formák tanulmányozására. Más szavakkal, nem létezik semmi az univerzumunkban, ami ne állna anyagból és formából.  Például, egy asztal anyag és forma kombinációja, ahol az anyag, mint például a fa, alapul szolgál a forma – az asztal – hordozására. Vagy vegyük a „hazug” szót, ahol az anyag (valaki teste) hordozza a hamisság formáját.

A tudomány, ami az anyagokat teszteken-kísérleteken keresztül tanulmányozza, tudományos konklúzióhoz vezet. Ennek megfelelően egy tudomány, ami a formát az anyag figyelembe vétele nélkül kutatja, és elvontan értelmezi azt, nem alapulhat kísérletekre. Ez még igazabb olyan formák esetén, amik sosincsenek összeköttetésben anyagi dolgokkal, mert egy forma anyag nélkül nem létezik a világunkban.

Egy forma, ami anyagtól független, csak valaki képzeletében létezhet. Ennek megfelelően, minden következtetés pusztán elméleti feltevésen alapul. Minden filozófia ilyesféle tudománynak minősül, és az emberiség gyakran szenvedett filozófusok alulértékelő következtetéseitől. A legtöbb modern tudós elvetette az effajta kutatást, mert feltevései teljes mértékben megbízhatatlanok.

A szellemi világok kutatása kapcsán az érzékelésünk teljes mértékben a Felső Erő formálja, ami azt szeretné, úgy érezzük, hogy különálló entitások vagyunk, és nem a Teremtő részei. A teljes minket körülvevő világ valójában a szellemi erők ránkgyakorolt hatásának eredménye. Ezért tartják a minket körülölelő világot az illúziók világának.

Hadd magyarázzam el egy allegóriával, hogy mire gondolok:

“Egyszer régen élt egy kocsis. Volt két lova, egy háza és családja. Hirtelen balszerencsesorozat üldözte: a lovai meghaltak, úgys mint a felesége és a gyerekei, és a háza összeomlott. Nem sokkal később a kocsis belehalt fájdalmába. A mennyei ítélőszéken aztán azt tárgyalták, mit is lehetne adni ilyen meggyötört léleknek. Végül úgy döntöttek, hogy hagyják őt úgy érezni, mintha élne, a családjával, a házukban, mintha jó lovai lennének, és elégedett volna a munkájával és az életével.”

Ezek az érzetek néha ugyanúgy érkeznek, mint ahogyan az álomok valóságosnak tűnnek. Valóban, az érzeteink teremtik meg számunkra a minket körülölelő világ képét. Tehát hogyan tudjuk megkülönböztetni az illúziót a valóságtól?

Mint minden tudomány, a Kabbala is különválasztja az anyag és a formák tanulmányozását. Mindazonáltal van egy figyelemre méltó jellegzetessége, ami a tudományok peremére helyezi: Még az a rész, ami a formákról az anyagi részektől való elvonatkoztatással tanít, teljesen kísérleti irányítás alatt van; ez nem más, mint a tapasztalat próbája.

Amikor a kabbalista a tanulmányozott dolog szellemi szintjére lép, akkor szerzi meg azokat a minőségeket, amik teljes betekintést nyújtanak a számára. Ez a személy a gyakorlatban képes az anyag számos formáját befolyásolni, még mielőtt az anyagi formát öltene, az illúzióink másik oldali megfigyelése által.

Mint minden egyéb tanítás, a Kabbala is bizonyos kifejezéseket és szimbólumokat ad, hogy leírják a dolgokat és a történéseket: egy szellemi erő, egy világ, vagy egy Szfira, azt nevet viseli, amit a dolog irányít.

Mint minden anyagi dolog vagy erő, összhangban van az őt irányító szellemi szándékkal vagy erővel, egy teljesen pontos összhangban működik, amilyen összhangot a testi világból vett név és annak szellemi gyökere, forrása teremt meg.

Ennek megfelelően, csak egy Kabbalista, aki tisztán ismeri az összefüggést szellemi és anyagi dolgok között tud nevet kapcsolni szellemi dolgokhoz. Csak valaki, aki egy dolog spirituális szintjét is elérte, tudja meglátni annak következményét és világunkra gyakorolt hatását.

A kabbalisták könyveket írnak és tudásukat az „ágak nyelvének” használatával adják át. Ez a nyelvezet kivételesen pontos, mert a szellemi gyökér és a testi ág kapcsolatán alapul. Nem lehet változtatni rajta, mivel a dolgok és azok szellemi gyökerének kapcsolata megváltoztathatalan. Ugyanakkor, a mi földi nyelvünk fokozatosan elveszíti pontosságát, mert csak az ággal van kapcsolatban, és nem a dolgok gyökerével.

Mindamellett, a nyelvezet puszta név szerinti ismerete nem kielégítő, mert pusztán egy anyagi dolog nevének ismerete nem nyújt betekintést annak szellemi formájának megismerésébe. Csak a szellemi forma tudása nyújtja annak lehetőségét, hogy meglássuk annak anyagi következményét, ágát.

Tehát összegezhetjük, hogy előbb a szellemi gyökeret kell megismerni, annak természetét és tulajdonságait. Csak azután tud valaki nevet adni az ágnak ebben a világban és tanulmányozni a kapcsolatot a szellemi gyökér és az anyagi ág közt. Csak azután tudja valaki megérteni az „ágak nyelvét”, miután pontos ismeretekre tett szert a pontos szellemi információcsere következtében.

Megkérdezhetjük, „Ha valaki a szellemi gyökeret éri el először, hogyan tudja egy kezdő elsajátítani a tudományt a tanár pontos megértése nélkül?” A válasz az, hogy a spiritualitás felé gyakorolt óriási vágyán keresztül a diák megtalálja a helyes utat, és megtanulja érzékelni a Felső Világot. Ez csak hiteles forrásból való tanulás során, és minden anyagi jellegű formaságtól való megszabadulás folytán érhető el.

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,113 seconds.