A gyerekek saját maguk legjobb tanárai
Miután már 200 éve fennállnak, a modern iskolák mély válságon mennek keresztül, mely egyre fokozódott az elmúlt néhány évtized alatt. Az iskoláknak olyan helyekké kell válnia, ahol a környezet olyan élvezetes, mint a múltban volt. Az “iskola” szó görögül kényelmeset/kellemeset jelent, amely igen megfelelő módja az időtöltésnek.
A személy nem képes elnyomásra alapuló környezetben fejlődni, mivel ez azt okozza, hogy összezsugorodjon, és elzárja magát a többiektől. Pontosan ilyen környezetet nyújtanak az iskolák a tanulóknak manapság. A gyerekeknek szükségük van a szabadságra ahhoz, hogy kinyíljanak, megtalálják saját helyüket és céljukat a világban, hogy képesek legyenek a fontos választásokat és döntéseket független módon megtenni.
Ezért szükséges az, hogy segítsük gyermekeinket mindenféle korlátozás nélkül fejlődni. Mindegyiküknek belsőleg teljesen szabadnak kell lennie, és a társadalomnak kell őket oktatnia. A gyerekek természetszerűen nevelik egymást azon a csoporton belül ahová tartoznak, és a csoport gondoskodik saját tagjairól. A tanárok szerepe a csoportok megszervezése. A társadalom követi figyelemmel a csoportokat, mivel a társadalom teremti a rendet, és nem enged semmilyen személyt vagy csoportot, hogy azt tegye amit csak akar, mivel minden egyes egyén tagja akar lenni a társadalomnak.
A Kabbala tudománya szerint ez a legmegfelelőbb módja a társadali rendeződésnek, mely kifejezetten alkalmas a megfelelő emberi fejlődéshez. Ilyen körülmények között a szülők, tanárok és más felnőttek jelenléte észrevétlenül kell, hogy történjen, a gyerekek által nem felfedezve. Ez a módszer adja meg minden gyereknek a legjobb lehetőséget arra, hogy képességeinek megfelelően a legjobb mértékben fejlődjön.
