Felemelkedés az adakozáshoz az önző számítások felett
Nem érdekes, hogy a bankárok és gazdasági szakértők mennyire próbálnak egy szabályozót keresni, nem fogják megtalálni. Végül is az egyetlen szabályzó mely illik állapotunkhoz a “szeresd felebarátodat, mint saját magadat”. Ez az egyetlen helyes módja a globális rendszerben való résztvételnek.
Ellenkező esetben soha nem lesz meg a szabad választásunk, vagy lehetőségünk a független cselekvésre, és továbra is a tehetetlen kicsi csavar maradunk egy merev rendszerben, arra kényszerülve, hogy úgy facsarjuk, erőltessük magunkat, ahogy a rendszer azt megkívánja. De semelyik cselekedetünk nem lesz általunk – állandóan mások kényszerítenek majd minket.
Annak érdekében, hogy önállóan dönthessünk és cselekedhessünk, tiszta adakozásra és a tudás feletti hitre van szükségünk. Semmilyen más módszer nem használható a rendszer befolyásolására. Amennyiben mindenki ily módon kezdene cselekedni, hirtelen úgy találnánk, hogy előzetes önző számításaink fölé emelkedünk, ahogy általában megpróbáltuk kiszámítani ki, hogyan cselekszik, ami teljesen lehetetlen.
Végül is azáltal, hogy megpróbáljuk felfedezni a formulát, és egyre közelebb jutunk hozzá, hirtelen egy digitális számítási rendszerről analógra jutunk. Más szóval a továbbiakban már nem számolunk olyan módon, hogy 1+1+…, az egész kört darabokra törve. Mivel a számítások egyre nehezebbé válnak, és egyre több darabot találunk, végül mindegyik egy közös integrálba tömörül – egy közös körbe. Ezután már nem vagyunk képesek többé önző természetünk alapján számítgatni – arra kényszerülünk, hogy az adakozás szintjére emelkedjünk. És ez az egyetlen cselekedet melyet tehetünk.
Ez mind olyan, mint egy közös integrálszámítás, ahol egy területet kell kiszámítanunk, ennek érdekében azt részekre szabdaljuk, minden egyes darab méretét megsaccoljuk, utána ezeket összeadjuk, és így képesek a különálló darabok egy teljes kört alkotni.
