Dr. Michael Laitman

Napi cikk 2009 július 27. (haladóknak)

Minden a felkészülésen múlik. Amennyiben a felkészülés megfelelő, akkor bármi is ér engem, még ha úgy is tűnik, hogy elszakadtam a Teremtőtől, a megfelelő felkészülés mellett ez is normálisnak tűnik nekem. Képes leszek bármin felülemelkedni, legyőzni, és képes leszek eggyé válni a Teremtővel. Mindezek a nehézségek csak azt jelentik, hogy egy újabb “bűn” jelent meg bennem, és én “áldozatot hozok” a bűn megtisztítása érdekében, és így közelebb kerülök Hozzá. Amennyiben nem készítem fel magamat megfelelően, és a közöttem és a Teremtő közötti különbség jelentkezik, nem leszek képes azt megfelelően kielemezni, és elkezdem azt hinni, hogy mindez valamilyen fajta materiális, fizikális nehézség. Így elkezdek annak érdekében dolgozni, hogy azt egyenesen, közvetlenül ezen a szinten oldjam meg, és ezzel a nehézség valódi problémává válik.

Minden a felkészülésen múlik, és nem szabad megvárnunk, amíg a szenvedés megérkezik. Néha olyan állapotba kerülünk, hogy azt kérjük, hogy a következő szint hamarabb jöjjön, mivel egy lépést sem vagyunk képesek tenni nélküle. Nem helyes és megfelelő ha ezt tesszük, mert ez csak annak a jele, hogy a csoport nem befolyásol bennünket megfelelően. Sok olyan helyzet létezik, amikor megadjuk magunkat és azt kérjük, hogy valami változzon, bármi legyen is az, mivel tehetetlenek vagyunk a saját erőnkből, ez ugyancsak egy probléma. Amikor valóban ilyen helyzetbe kerülünk, akkor semmit sem tehetünk a csoport figyelme nélkül. Másrészről nem várhatjuk azt, hogy a csoport tegyen meg mindent. A személynek meg kell bizonyosodnia, hogy minden felé érkező helyzetre felkészült. Kapcsolatban kell lennie a csoporttal, és ennek a kapcsolatnak egyre erősebbé kell válnia, és akkor minden rendben lesz. Meg kell bizonyosodjunk arról, hogy a csoporttal való kapcsolatunk fokozatosan erősödik, és emellett a csoport behatásának azt is el kell érnie, hogy a személy részt vegyen a terjesztésben, és a csoport általános munkájában.

Minden a felkészülésen múlik, ez a legfontosabb dolog. Az egyén nem képes irányítani mi történik vele a felemelkedések és zuhanások alkalmával. Jól érzi magát a felemelkedések alatt, de amikor zuhan, akkor olyan, mint egy állat mely negatív gondolatokba zuhant, és az, hogy milyen módon reagál ilyen állapotokban kizárólag felkészülésén múlik. Ezekről az állapotokról írták, hogy: “Minden a kezünkben van, tehát tegyünk meg mindent amit tehetünk”. Valójában nem is kell, hogy igazából lássuk a különbséget a felemelkedések és zuhanások állapota között, mivel mindkét állapot a Fény hatásának következménye a személyre, akinek nincsen szabad választása, és így nem ura tetteinek. Ezek az állapotok egyszerűen azt jelképezik, hogy a személynek vagy túl kevés, vagy túl sok Fény jutott. Azt jelenti, hogy vagy  Fény által, vagy annak hátsó oldala által van befolyásolva, így nem bíráskodhatunk a személy felett, amikor ezekben a helyzetekben van, mivel ilyenkor nincs választása. Azonban van választásunk, amikor semmilyen behatást nem érzünk felülről, se pozitívat se negatívat. Ez hasonló ahhoz az állapothoz, amikor az élet íztelennek tűnik. Az egyetlen módja, hogy megmeneküljünk ilyen helyzetekből az, hogy elkezdünk adakozni mások számára.

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,722 seconds.