A múlt társadalmi hierarchiája nem érvényes többé
A mi időnkig az emberiség fejlődése meghatározott keretek és nyilvánvaló hierarchiák, mint például a vallások által zajlott. A személy mindig tudta mit tegyen életével, és hogyan fejlődjön tovább. Ha az apja lakatos volt, akkor ő is lakatossá vált. Amennyiben szabóként dolgozott, úgy kellett öltözködnie, ahogy a szabóknak illett. Mindennek és mindenkinek szorosan meghatározott szerepe, és funkciója volt, és az embereknek szükségük volt ezekre a korlátokra, mivel kapcsolataiknak, viszonyaiknak követniük kellett ezeket a hierarchiákat.
Mi a hierarchia előnye? Tegyük fel, hogy én egy bizonyos szinten vagyok. Ebből következik, hogy a felettem álló emereket olyan erősnek kívánom, amilyenek csak lehetnek, hogy képesek legyenek engem az alattam állóktól megvédeni, akik veszélyesek lehetnek számomra. Emellett akárki, aki a piramis legtetején áll nagyon erősnek és kegyetlennek kell, hogy legyen, félelmet és ez által szeretetet kell a többiekben keltenie. Az egyetlen dolog, mely hatalmasabb lehet nála az a Felső Erő, mely őt védelmezi.
Ez a piramis mindig is létezett, egészen mostanáig. Az emberek mindig is védelmezték ezt, ezen belül fejlődtek, és meg akarták ezt őrizni. Ezek a hierarchiák, ahol az egyik ember a másik alá van rendelve, nagyon fontosak voltak az emberek számára. Például kapitány, százados, őrmester, stb.
Azonban ma a piramis romokban hever. Az előző szabályok nem érvenyesek többé. Mostantól kezdve tovább kell lépjünk, és egy új kapcsolatrendszert kell felépítsünk. És az egyetlen módja annak, hogy ezt felépítsük a Kabbala segítségével történhet.
