Miért van az, hogy a spirituális fejlődést úgy éljük át, mint egy utazást a hullámvasuton
Kérdés:
Már hét hónapja tanulok, és ezalatt az idő alatt érzelmi hullámvasúton ülök. Egyszer jól érzem maga, aztán hirtelen rosszul. Egyre jobban belemerülök a tanulásba és terjesztésbe, és érzem, hogy egy másik személlyé válok, de úgy tűnik, hogy mindez egyre inkább negatív irányban érint engem. Például állandóan elemzem magamat, és látom, ahogy önzőségem egyre nő. Mindeközben egyre bíráskodóbb vagyok másokkal is. Kezdem látni, ahogy önzőségük irányítja cselekedeteiket. Egyre mérgesebb leszek az egómra, és másokra is mérges vagyok önzőségük miatt, még akkor is, ha tudom, hogy nincs jogom őket megítélni, és csak magammal kell foglalkoznom.
Nem tudom mit tegyek ebben a pillanatban. Mérges vagyok, érzelmileg ki vagyok merülve, és boldogtalan vagyok, mely pont az ellentéte annak, ahogy éreznem kellene magamat. Adakozást kellene éreznem a Teremtő felé.
Válaszom:
Önző vágyának növekédésén megy éppen keresztül. Ezen a vágyon belül később új képeket fog majd felfedezni, és úajbb kapcsolatokat fog a dolgok között meglátni. Legyen erős, ne hagyja abba a rendszeres és rutinszerű munkát, és a csoporttal való egységét. És akkor hamar áthalad majd az önző vágy felhalmozásának fázisán. Minden egyes újabb lépés két részből áll: az önző vágy növekedéséből (amin éppen most megy keresztül), és utána az új megértés abban való felfedezéséből.
