A környezetünk rabszolgái vagyunk, tehát használjuk fel ezt a tudást célirányosan
Kérdés:
Amikor a társadalom azt sugallja nekem, hogy egy új autót vagy Coca kólát kell vegyek, akkor nem is kell erőfeszítést tennem annak érdekében, hogy befolyásolva legyek. Ugyanezt az alapszabályt alkalmazhatjuk a spiritualitásra is? Mindössze arra van szükségem, hogy valaki azt mondja nekem, hogy a spiritualitás az jó, és hasznos számomra, vagy nekem is tennem kell valamit?
Válaszom:
Semmi többet nem kell tennie! Bármit amit a környezete fontosnak talál, azt ön is tisztelni kezdi majd, és vágyni kezd rá, és meg akarja azt szerezni. Amikor az ön környezetében levő emberek ismételten azt mondják, hogy egy tárgy vagy esemény nagyon fontos, akkor ön sem tudja megállni, hogy ne arra gondoljon állandóan, még aludni sem tud a gondolattól. Ez azért van, mert mindez eltörli egyéniségünket, a mi “személyes én”-ünket.
Csak szenvedünk és azt kérdezzük: “mi értelme az életemnek, ha nem kaphatom meg azt magam is, csak vesztegetem az életem nélküle!” Mi nem vagyunk a magunk urai, mivel a társadalom határoz meg mindent. Bármilyen célt határoz meg számunkra, ez az az cél mely irányában haladunk. A megfelelő “célzással” és a megfelelő környezet segítségével bármi lejetséges, még a Teremtő megismerése is!
