Az Emberi Szint határában állunk
Kérdés:
Mondjuk, hogy valamilyen belső cselekedet hajtok végre, ahelyett, hogy külső mechanikus cselekedet végeznék. Akkor mi a cselekedet belső mozgatóereje? És mindennek mi a jelentése?
Válaszom:
Az összes cselekedetünk teljes értelme az, hogy felfedezzük a valóságot kemény erőfeszítéseink fejében. Ebből áll az ember munkája a mi világunkban. Azért érkezünk ebbe a világba, hogy felfedezzük saját “gonoszságunkat”, létezésünk gonoszságát. Nyilvánvalóan ez a felfedezés fokozatosan történik meg, akár egyénileg, akár egy egész nemzetre, civilizációra nézve. A kellő időben történik mindez meg, annak a piramisnak megfelelően, mely az emberiség rendszerét alkotja.
De előbb utóbb minden embernek fel kell ismernie gonoszságát, azaz meg kell értse, hogy az emberiség materiális létezése semmire sem jó, és mindezt még annyira sem vagyunk képesek korrigálni, hogy mint korrigált állatok jól érezzük magunkat.
Még ha képesek is lennénk fizikai létezésünket korrigálni, és fizikai testünkben jól érezni magunkat, akkor is csak olyanok lennénk, mint a tehenek, melyek a végtelen zöld mező előtt állnak. A tehénnek megvan a napsütés, a víz, és minden amire szüksége lehet, de élete véget ér egy napon! Egy nap a fű eltűnik, és ezzel élete is, és ennyi…Ez a gondolat, mellyel persze a tehenek nem rendelkeznek, hirtelen elkezd minden embert zaklatni, amint az ember egy bizonyos fokú fejlettséget elér.
A legtöbb ember nem gondol még erre, vagy megpróbálják mindezt elfelejteni. De legvégül az ember elér egy olyan fejlettségi fokot, hogy elkezd kérdéseket feltenni. Azon elmélkedik: miért történik mindez? Mi ennek az értelme? Sőt mi több amennyiben látja az elkerülhetetlen véget maga előtt, és azt pontosan érzékeli, elkezdi magát betegnek érezni a körülötte levő zöld mező láttán. Az már nem képes neki többé semmi élvezetet nyújtani, mert tudja, hogy mindez egy napon véget ér.
Ezen a ponton a személy nem akar már a pillanatban létezni. Ez az amikor ez a bonyolult belső harc, és érzékelés elkezdődik benne. Akarja-e tovább élvezni azokat az élvezeteket, melyek ma rendelkezésére állnak, elfeledkezve a következő pillanatról, vagy inkább a jövőért él és csak a jövő kedvéért létezik?
Ebből áll a személy döntése: a máért élni, és nem gondolni a jövőn, mintha az nem is létezne, vagy a jövőért élni, és nem törődni a jelenlegi pillanattal. Az egyik variáció ebből a két lehetőségből. Amennyiben csak a jelenlegi pillanattal törődöm, állatnak bizonyulok, és amennyiben a jövőre gondolok emberi lény vagyok. Amikor a személy elkezdi érzékelni ezt az érzést, akkor a Kabbala tudományához fordul. Mindezt kétségbeesésében teszi, amiatt, hogy nem képes semmi értelmet találni az emberiség materiális fejlődésében. Ekkor jelenik meg számára a Kabbala, és elmagyarázza számára, hogy minden mi okból lett teremtve, és hogy ő hogyan képes tovább fejlődni.
A többi tudomány is elmagyarázza és bebizonyítja, hogy az ember aktivitása jelenlegi világunkban eredendően hibás, és hogy elpusztítjuk a világot. A világból csak annyit szabad elvennünk, amennyit az állatok vesznek magukhoz. Végül is a testünk nem más, mint egy állat. Az összes többi erőfeszítésünket abba kell belefektessük, hogy spirituálisan fejlődjünk, annak érdekében, hogy felemelkedjünk az “emberi” szintre. Ebbe az irányba tol minket a Természet azért, hogy elérjük az emberi szintet.
kn-
