Létezésünk legmélyebb pontja: az „én”.
Minden ember rendelkezik azzal a ponttal, mely a „semmiből” lett teremtve a Teremtő által. Ez az a pont mely a személynek az egyéniség és különlegesség érzetét adja. Az egész életünk alatt ezért a pontért harcolunk, az „én”-ért, a függetlenségért és különlegességért – Mihat Yehud.
A személy azáltal a vágy által van hajtva, hogy megmutassa, bizonyítsa saját voltát, hogy érezze: létezik. Minden élvezet és beteljesülés melyet érez az csak másodlagos. A legközpontibb pont az, hogy biztosítsa, az „én” létezik.
Ez az „én” valami olyasmi, amit a személy soha nem képes feladni. Minden mást felad, még életét is, de „én”-jét semmiképpen, mivel ez a pont felette van, és megjelent már azelőtt, hogy ő egyátalán tudatára ébredt volna. Ezért van az, hogy a személynek ilyen nehéz úton kell keresztül haladnia: hogy megtagadja előző önző „én”-jét, és egy újabb „én”-t szerezzen helyette, egy olyat mely hasonló a Teremtőhöz.
A Teremtő segít a személynek, hogy alapzatát, melyen „én”-je nyugszik, kicserélje. Ahelyett, hogy élvezetek által legyen táplálva, a személy arra kap energiát, hogy adakozhasson, és önző „én”-je fölé emelkedhessen, valódi „én”-jéhez. Ezáltal nyeri el igaz függetlenségét, és az örrökévaló „én” érzékelését. És amikor visszatér ehhez a „semmiből” teremtett ponthoz, eléri a nyugalom és tökéletesség állapotát.
