Hogyan jussunk túl az úton érzett homályosságon
Kérdés:
A Kabbala módszere tisztán leírja az előrejutás összes szintjét. De létezik egy rés egy helyen – az átmenet a korporeális állapotból a spirituálisba. Miért maradt ez a rés üresen, miért nem elemezzük azt ki jobban?
Válaszom:
Megértem azt a vágyát, hogy egy “széles úton” jusson be a spiritualitásba, hogy láthassuk az egész utat elejétől a végéig, és hogy mindenhol útitáblák és utcanevek segítsenek minket. És mindezek után elérkezünk egy olyan helyre, ahol terített asztal vár ránk. De mindez hasonló lenne ahhoz, ahogy a kutya kutatja az utcákat, a csontot szagolgatva, keresve.
Azonban nekünk a kutya csontja fölé kell emelkedjünk. Igazából meg kell változtassuk az érzékszerveinket ellentétes érzékekre, amiket egyenlőre még el sem tudunk képzelni. Ezért van az, hogy a korporeális és spirituális állapot közötti átmenet ennyire nem tiszta számunkra, mint egy fehér homály az úton.
De pontosan ez az a hely, ahova a Fényt kell behozzuk – arra a helyre ahol a fehér homályt találjuk. És az erre szolgáló eszköz a kezünkben van.
Mi a valóságnak minden olyan részén, ami nyilvánvaló számunkra elvégezzük munkánkat, de amikor elérkezünk ehhez az apró fehér homályhoz, ahol tudjuk, hogy nem vagyunk képesek bármit is tenni, ott van az, ahol a Fény képes nekünk segíteni, és egy új érzékszervet épít ki bennünk, megnyitva ezzel az új világba vezető kaput.
(a reggeli leckére való felkészülés alapján)