Ne vesztegessük el életünk drága, és különleges pillanatait
Állandóan le kell ellenőrizzük magunkat a Fényhez viszonyítva, mely az adakozás tulajdonsága. Amekkora mértékben mindezt megtesszük, megkapjuk a Fény erejét, mely korrigál minket. Az összes erőfeszítésünk arra kell, hogy irányuljon, hogy megkapjuk a Fény behatását, mely egy új tulajdonság – az adakozás tulajdonságának – megszületését okozza majd bennünk. Amennyiben csak erre koncentrálunk: hogy a korrekció Fényét magunkra vonjuk, akkor nem leszünk megzavarodva, és nem szórjuk szét erőfeszítéseinket fölösleges tettekre.
Mi általában mindennel próbálkozunk, kivéve azzal, hogy a Fényt magunkra vonjuk. Azonban a Fény az egyetlen dolog amire szükségünk van. Ez adja meg nekünk a kellő intelligenciát, és végzi el a cselekedeteket számunkra. Mi nem teszünk semmit magunk által. Minden amit a Fény segítsége nélkül teszünk, az csak élettelen cselekedet, mely nem képes minket egy centiméterrel sem a célhoz közelebb vinni.
Ennél fogva reggeltől estig, minden egyes gondolatunknak, és minden egyes tettünknek egy gonodolatot kell tartalmaznia: „Hol van a Korrekció Fénye?”. Csakis a Korrigáló Fény hajthatja végre a munkát számunkra, beleértve a vizsgálatokat és magát a tettet is. Ahogy az írva van: „Én teremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem annak gyógymódját a Tórát, mivel a Fény mely abban van elrejtve képes valakit a Forráshoz visszajuttani”. A Fény az, melynek mindent meg kell tennie, nem pedig mi magunk. A Fénynek kell minket a jó útra visszatérítenie és minket korrigálnia.
Az nincsen írva, hogy a Fénynek kell minket segítenie, hogy mi magunk visszatérhessünk a jó útra. Hanem az van írva, hogy a Fény az ami mindent tesz elejétől végéig. Szóval ha bármi mást teszünk, mint, hogy a Fényt magunkra vonjuk, akkor csak megzavarodunk, és életünk fontos, és különleges pillanatait fecséreljük el.
(a reggeli lecke harmadik része alapján)
