Dr. Michael Laitman

A bennünk levő állat, vagy lelkünk kontrollál minket?

A személy fejlődése az “állati” szintről kezdődik, ahol a személy az ebbe a világba tartozó vágyaival azonosítja magát. Önzőségünk fejlődésének ezen szintjét “állati”-nak hívjuk, mivel minden figyelmünk, és erőnk arra irányul, hogy a testünket ellássuk, gondozzuk – és a testünk az egy állat!

Ezen a szinten teljesen nyilvánvaló, hogy a személy mit is csinál. Mindenki támogatja erőfeszítéseit, hogy gondoskodjon magáról, családjáról és hozzátartozóiról, és hogy életét a legnagyobb kényelemben élje.

De hogyan vagyunk képesek  testünket – jelenlegi világunk iránti vágyainkat – meggyőzni , hogy lépjenek félre, és engedjék meg, hogy spirituális fejlődésünkről is gondoskodjunk, hogy a megszerzés helyett az adakozásra aspiráljunk?

Mindez csak akkor lehetséges, ha az emberben felébred a “szívben található pont”. Ahogy az megjelenik, a személynek ezzel a ponttal kell magát azonosítania. Akkor a korporeális és állati vágyaira távolról, kívülről fog tekinteni, és ezeket a vágyakat állatinak kezeli majd.

Le kell ellenőrizzük, hogy ki menedzseli és határozza meg viselkedésünket: állati testünk, mely lefelé húz, vagy lelkünk, mely felfelé aspirál? A Teremtő (Keter) nagysága, és saját jelentéktelenségünk (Malhut) hajt minket, vagy pedig büszkeségünk, és a hatalom és hírnév iránti vágyunk? Meg kell figyeljük magunkat a test szempontjából, és a lélek szempontjából is, és állandóan meg kell jegyezzük ki hozza a döntéseket: önzőségünk, vagy a lelkünk.

(a reggeli leckére való felkészülés alapján)

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,528 seconds.