Hogyan rakjunk össze egy összetört edényt
Mik azok a vágyak, illetve lelkek, melyek összetörtek? Egy bizonyos ponton mindannyian egységbe tömörültünk egyetlen szűrő alatt. De akkor a Fény megértette mindenkivel, hogy mindannyian különbözőek vagyunk. Mindannyian adakozunk, de mindegyikünk azt valami más módon teszi a maga módján, bár mindannyian ugyanabba az irányba, a Teremtő felé igyekszünk.
Ez olyan, mint egy csoport családtag akik ugyanazt a kisbabát akarják etetni. Az anyuka zabkását akar neki adni, a nagymama tejet, míg a nagypapa pedig kenyérre szavazik, mint egészséges táplálékra. Mindenki adni akar valamit ugyanannak a kisbabának, de a folyamat közben veszekszenek egymással.
Ezért van az, hogy a vágyak összetörtek: mivel a közöttük levő kapcsolat tört össze. És mivel elvesztették a közöttük levő kapcsolatokat, elvesztették annak is a lehetőségét, hogy a Teremtő irányában adakozzanak.
Meg kell értsük pontosan mi is tört össze, csak akkor leszünk képesek megérteni, mit is kell korrigálnunk. Akkor azt találjuk majd, hogy az egyetlen módja annak, hogy emberi lényt építsünk fel (a középső vonalat) az, hogy egységbe gyűjtjük a léleknek azokat a részeit, melyek elvsztették egymással való kapcsolatukat.
Azonban akkor tisztán láthatóvá válik, hogy az egyetlen módja ezen vágyak egységre léptetésének az, hogy mindannyian ugyanazon kisbaba körül kapcsolódnak össze.
Képzeljük el, hogy az egész család elkezdi gyűlölni egymást: az anya, az apa, nagymama, nagypapa, és mindenki más, aki a saját kritériumainak megfelelően akar “jót” a kisbabának, míg ellenzi a többiek véleményét. Szóval mi is fog akkor minket ismét egységre segíteni? Csakis a kisbaba iránti szeretet. Akkor mindanyian hajlandóak lesznek önzőségünk fölé emelkedni, és meghajtani fejüket a kisbaba érdekében.
Ezért van az, hogy a közöttünk levő egység csak akkor lehetséges, ha mindannyian a Teremtő iránti adakozást akarjuk elérni. Akkor majd mindannyian egységre lépünk, Vele együtt eggyé válva.
(a reggeli lecke második része alapján)
