A Zohar könyvének tanulása Rabbi Simonnal és csoportjával együtt
A Zohár könyve álladóan a barátok egységéről beszél. Mindazt Rabbi Simon csoportja írta, ahol ő és 9 tanítványa összeállnak a teljes adakozás iránti vággyá (Kli, vagy edény), mely hasonló a Teremtőhöz. Mindegyikőjük a 10 szfira egy specifikus tulajdonságát jelképezi, és mindegyikük természetének megfelelően másképp ír le minden helyzetet. Mindegyikőjük leírja egy bizonyos módját annak, ahogy a Teremtőhöz kapcsolódik.
Ezért beszél a Zohár könyve 10 barátról, ahogy mindegyik a maga módján fedezi fel a spirituális világot. Azonban mindannyian együtt működnek, mivel a Fényt csakis az egységen belül lehetséges felfedezni.
A Tóra annak a személynek szól, aki szemben áll a Teremtővel, és a Zohár könyve csakis a személy belső erőiről beszél. Ennél fogva amikor azt olvassuk, el kell képzeljük, hogy minden csakis rólunk szól, és mindaz bennünk belül történik.
Meg kell értsük, hogy sorsunk attól függ, hogyan kapcsolódunk most össze barátainkkal. Ez egy feltétel melyet Felülről szabtak meg számunkra. Nincs más módja a haladásnak: a barátainkkal együtt kell tanulnunk a Zohár könyvét. Amikor mindannyian együtt követjük azt az utat, melyet a Zohár könyve mutat meg számunkra, akkor elkezdjük ugyanazokat a dolgokat érzékelni, melyeket azok az emberek érzékeltek, akik a Zohárt írták – Rabbi Simon csoportja.
Nincs szükségünk magas szintű intelligenciára ahhoz, hogy érzékeljük a spirituális világot. Csak arra van szükségünk hogy szívünk mélyéről jövő odaadást érezzünk, és dolgozzunk önzőségünkön a csoporton belül, azokkal a barátainkkal, akik velünk összekapcsolódtak, és közben azokkal is akik a Zohár könyvét írták. Amikor mi belemerülünk a könyvbe újra és újra, akkor a könyv felfedi magát, és illuminációt kapunk Fényéből, melyet Zohár-nak, Ragyogásnak nevezünk.
hzs
