Menni tanulunk a spirituális világban.
Ha a kisbabát menni tanítjuk, a lába mellé állunk, és bátorítjuk őt, hogy tegyen meg egy lépést, aztán egy másikat és így tovább. De ami a spirituális fejlődésünket tekinti, képtelen vagyunk magunktól akár egy lépést is megtenni. A Teremtő a helyünkre tesz , és megtart minket, hogy képesek legyünk menni, de mi megijedünk és nem értünk semmit sem. Egyszerűen képtelenek leszünk akár csak egy lépést tenni előre.
És ennek az az oka, hogy minden lépés előre a spiritualitásban az a természetünk ellenére van, és ezért nem értjük, hogyan csináljuk. Nincs erő, ami segítene ebben. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megkérjük a Teremtőt, hogy mutassa meg, hogy kell ezt csinálni, és hogy észt és erőt adjon hozzá, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő.
Szóval, minden, amit tehetünk, hogy őt kérjük! A Teremtőnek nem kell kérnie minket,hogy bármilyen tevékenységet saját magunk végezzünk el. Ami kell neki, hogy .megértsük, hogy nekünk Tőle kell megtanulnunk, hogy hogyan lehetünk hasonló Hozzá. Ő azt akarja, hogy kérjünk Tőle segítséget, mert akkor kerülünk kapcsolatba Vele.
Mindazonáltal az egész úton, amin át kell haladnunk, soha nem leszünk képesek még egy lépést sem megtenni magunktól. Ez azért van, mert minden lépés magasabbra visz , egy új világba, és ez valami, amire nem vágyunk, és szintén hiányzik a szükséges ernyő és a Fény.
Mi új állapotokat fedezünk fel , és dilemma elé kerülünk, hogy fussunk vissza, ahonnan jöttünk, a korábbi életünkhöz, vagy kérjük a Teremtőt, hogy vigyen minket előre? Minden, ami ahhoz kel, hogy előre haladjunk elő lett készítve Fönt, minden, kivéve hogy neked kell ezt kérni.
De ez valóban nem túl egyszerű eljutni ahhoz a ponthoz, ahol előadhatod a kérésedet. Ez egyszerűnek tűnik, de itt van az, ahol mindenki elakad.
