Korrigáljuk lelkeinket, hogy lássuk a valóságot.
Kabbalista könyvek egyetlen szóval sem utalnak korporális objektumokra, helyekre, vagy tulajdonságokra, amelyeket ezen a világon figyelhetünk meg. Ha olyan kifejezéseket olvasunk, mint „a Templom fala” vagy „ember” nem egy falat kell elképzelnünk Jeruzsálemben, vagy egy személyt a világunkban. A mi világunk egy képzelt valóság, és a Kabbalista könyvek nem mondanak semmit a korporális világról.
A spirituális világnak nincs neve, és ezért van az, hogy az ágak nyelvével van leírva. Például a következő szemelvény: „És az Ő lábai az olajfák hegyén álltak” azt jelenti, hogy a Végtelen Világ szétterül (feltárul) és a mi világunkat a vágy teljességében fogja érinteni.
A kifejezés, hogy „a mi világunk” arra utal, amit mi jelenleg nem érzünk. A világ, amit mi érzékelünk, egyáltalán nem a spiritualitásban van definiálva, ezért hívják képzeltnek (Olam HaMedumeh). „A mi világunk” vagy „ez a világ”, ami a Kabbala könyvekben van leírva, az a spirituális világ utolsó lépcsőfoka. Ez csak egy pont a szívben, amit hívhatunk a „világ pontjának”, mert ez az utolsó pont, ami felülről lefele száll. Ha a fejlődése felé haladunk, akkor ezen a ponton keresztül képesek visszaemelkedni alulról felfele..
Akkor meglesz a képességünk arra, hogy ezen a ponton keresztül fogjuk fel a világot, inkább, mint korporális érzékeinken keresztül. Meg fogjuk érteni, hogy ezt a korporális (illuziórikus) világot úgy kaptuk , mint egy képzelt világ ideiglenes létezését. Mindazonáltal egyetlen Kabbalista könyv ( beleértve a Bibliát , a Tanachot és másokat) sem említi aktuálisan ezt a világot.
A Biblia meg éppen nem beszél erkölcsről, ellentétben azzal, amit sok ember gondol. Nem beszél arról sem, hogy mihez kezdjek állati testemmel, csak a lelkem korrekciójáról beszél. Például a rituális fürdés(Mikveh) utal a testnek a a Bina(víz ) általi korrekciójára (a vágyra) .
A Kashrut (ételkészítés) törvénye azt mondja nekünk, hogyan kell elkészítenünk „állati „ vágyunkat hogy ez illeszkedjen az elfogyasztása által az „emberi” belsőhöz., vagy más szavakkal, hogyan magasztosul a növényi és állati vágyunk az „emberi „szintre bennünk.
A megszenteltek a templomban (Kurbanot) leírják azt a folyamatot, hogy közelebb kerüljünk a Teremtőhöz (Kurban azt jelenti „megszentel” és a Karov szóból- valaki, aki közel van- származik) vagy hogyan használjuk minden szint vágyát, ami a Felső Fokra hasonlít, vagy hogyan változtassa meg a szándékát, a Teremtő felé, „a saját haszna számára„ kifejezésről „az adakozás számára” kifejezésre.
Nyelvünkben ezek az írások kenyeret és húst írnak le, amik egy oltáron fent sülnek, vagy vizet és vért, ami belőlük folyik, de az ágak nyelvében a téma az ember szándékának korrigálása. Szóval ne törődj semmiféle kőből épült szerkezettel, hanem csak a lelked korrigálására fókuszálj. Ezen a korporális képen keresztül meg kell tanulnunk hogy lássuk a spirituális erőket mögöttük.