Hova visz minket a jövő zűrzavaros óceánja?
Kérdés:
Mi fog történni az emberi társadalomban, amikor az emberek elérik a spirituális létezés minimális szintjét, ami adakozás az adakozás kedvéért.? Hogyan kezdenek majd el erről gondolkodni és egymást érezni? Mi fog változni egy ilyen világon?
Válaszom:
Hiszem, hogy mi már most is láthatunk változásokat ezen a világon. A világválság elkezd kényszeríteni minket, hogy visszautasítsuk a túlzott élvezetet, és megmutatja, hogy sokkal kényelmesebb elégedettnek lenni egy középosztályszintű élettel. A túlzott élvezetre való igyekezet elhalványul, amint az a fiatal emberek az elmúlt néhány tucat év alatt bizonyították.
Az emberiség egyre több minőségi igényt tár fel. Arany helyett tisztelet kell nekik, tisztelet helyett hatalom, hatalom helyett az élet értelme, a felismerése annak, hogy elégedettséget csak a többi emberrel való kapcsolatban találunk. A túlzott élvezetek nem elégítenek ki bennünket..
Az élet maga tanítja az embereket, és a gazdasági hatalom nem hoz mást, csak csalódást. Az emberek látják, hogy minden csak jön és megy. Mindenek felett az emberi ész fejlődése a történelmen keresztül olyan , mint a jövő egy hánykolódó óceánjában való úszás, ahol hatalmas hullámok némely országot felfelé visznek, míg másokat a szakadékba löknek. Minden olyan gyorsan változik, Amerika lehull, Kína felemelkedik.
Az emberek látják, hogy hatalmak jönnek és mennek, és nagy civilizációk elsüllyednek. Babilont átváltotta a Római Birodalom, aztán a Görög Birodalom, országok emelkednek és lehullnak. Önmagában ez nem tanít meg semmire senkit, mert az emberek nem tanulnak a múltból. Mindazonáltal a vágyakat (Reshimot) felújítjuk, és arra bíztatnak, hogy kérjünk új minőségi teljesedést és új igényeket fedjünk fel.
ft