Fedezzük fel a Pokol bugyrait magunkon belül
A Zohár: A Gehenom-ban (pokolban) rész rész tetején található: a második, a harmadik, és így tovább egészen a hetedikig (7 Szfira-Klipa). Boldogok az Igazak (akik adakoznak) akik megóvják magukat a bűnözők (akik saját érdekükben cselekszenek) cselekedeteitől, akik távol maradtak a bűnös utaktól (az olyan utaktól, melyek távoliak a Teremtőtől, azaz a szeretettől és adakozástól) és nem piszkították be magukat a bűnnel (megszerzés).
De ez nem így van azokkal, akik bepiszkították magukat. Amikor ők meghalnak (amikor elszakadnak az Élet Fényétől) és elérnek az igazság világába ( amikor megértik az igazságot), akkor a Gehenom legalsó részébe süllyednek (annak érdekében, hogy teljesen megértsék az adakozás és megszerzés természetét).
A pokolban két egymás melletti rész található (az ember önző tulajdonságai), és ezeket Sheol-nak és Avadon-nak hívjuk. Azok akik Sheol-ba süllyednek, azokat ott bírálják el (a bírák maguk), és megkapják büntetésüket (mely segít nekik korrekciójukban). És ezután egy résszel magasabbra emelkedhetnek. És így ők emelkednek szintről szintre, ameddig ki nem jutnak onnan. Azonban azok, akik az Avadonba sülleydnek, soha nem emelkedhetnek onnan fel (mivel ezt a tulajdonságot nem lehet korrigálni). Ezért hívjuk ezt a részt Avalon-nak, mivel aki ott találja magát az elveszett (“Avud” héberül) mindörökre. Ez a tulajdonság csak akkor lesz korrigálva, amikor az összes lélek eléri a végső korrekciót. Minden egyes léleknek korrekción kell átmennie, és senkiből nem hiányzik ez a két önző tulajdonság.
Mindez belső részletekről szól, amiket a személynek magán belül kell létrehoznia. Egyetlen szó sem beszél a mi mostani világunkról, hanem csakis a személy belső világáról. Végül is a személy az egy kis világ maga.
Nekem magamba kell mélyednem, és ott fel kell fedeznem azokat a belső tulajdonságokat, melyekre minden egyes szó utal. Igazából csak két tulajdonság van bennem: a megszerzés és adakozás, semmi más nem létezik. Szóval kezdjünk mélyre ásni magunkon belül, és kezdjük el megkeresni azokat a tulajdonságokat, melyeket a Zohár megnevez, mintha mi a sötétben lennénk egyetlen gyertyával. Fokozatosan új dimenziók kezdenek megnyílni magunkon belül, és mindenfajta megszerzési, és adakozási tulajdonságokat kezdünk el majd látni. A Zohár összes szava akkor megtalálja majd helyét bennünk. Mint ahogy egy kisgyerek fokozatosan elkezdi érzékelni környezetét, ugyanígy ez a belső világ elkezd fokozatosan formálódni bennünk. És akkor elkezdjük megérteni, hogy a mi eddig ismert, érzékelt világunk is csak belül érződik.
Ez az ahogy a Zohár megváltoztat minket, amikor azt amit ír magunkon belül keressük, ahelyett, hogy azt elménkkel akarnánk megítélni, mintha az valahol kívül lenne.
hzs
