A Zohár könyvének felfedése azon az erőfeszítésünkön múlik, hogy érezzük azt
Amikor én a Zohár könyvét olvasom, azt akarom, hogy hogy az engem valamilyen módon megváltoztasson: hogy felszállásokon, leszállásokon, benyomásokon és érzéseken vigyen engem keresztül. Én nem csak a szavakat akarom hallani, hanem érzelmi változásokat akarok érezni magamon belül.
Ez nem történik meg azonnal. Mindez olyan mint a kisbaba, akik nem hall, nem lát semmit élete első napjaiban, és utána elkezd fokozatosan hallani, látni, de még mindig nem érti mindazt meg. Ezek után eélezd aktívan tanulni a világról – és akkor már semmi nem állíthatja meg! Mindent megragad, mindenre felmászik, minden meg kell, hogy érintsen, és mindent meg akar tanulni! Ez az amit nekünk is tennünk kell – tanuljunk a kisbaba példáján!
Végül is ez a módja annak, ahogy mi fokozatosan megszületünk a spirituális világba. A kisbaba példáján keresztül kell tanulnunk – hogy vég nélkül aspiráljunk a spirituális világ irányába.
A spirituális világ az összes Teremtő iránti individuális aspiráció egységre lépése egyetlen vággyá. Ezen a vágyon belül vagyunk képesek érezni a Teremtőt. Amikor a Zohár könyvét olvassuk, magunkon belül keresnünk kell azokat az érzéseket, melyekről a könyv ír: “Mi az Atik, az Arih Anpin, mit jelent a felemelkedés, leereszkedés, hogyan csatlakozom a Felső Szint AHAP-jához, és az hogyan emel fel engemet?” Azáltal, hogy ezt tesszük, olyanok leszünk, mint a kisbaba, mely növekszik, és fejlődik.
Ezért van az írva, hogy “Dolgoztam és találtam”. Az rajtunk múlik, hogy erőfeszítést végezzünk, és vággyunk a felfedezésre. Arra kell aspiráljunk, hogy megszerezzük az adakozás és egység erejét, és utána azt meg kell találjuk!
Néhány ember nehéznek találja ennek megérzését, míg mások könnyebben teszik meg azt. Azonban amikor mi a Zohárt csoportosan tanuljuk, minden kiegyenlítődik. Amennyiben mi mindannyian arra vágyunk, hogy ezt elérjük, amennyiben minden egyes személy képességeinek megfelelően erre vágyik, akkor mindez meg fog történni. Ez egyszerűen megtörténik majd mindenkivel aki a teremben ül, vagy a leckét a TV-n vagy az Interneten keresztül nézi.
Nekünk csak egy állandó erőfeszítést kell tennünk azért, hogy ezeket az érzéseket magunkon belül keressük. Akkor fokozatosan érezni kezdjük majd őket magunkon belül, és a könyv minden szavára reagálunk majd. Nem az számít, hogy megfelelő, vagy hibás módon megértjük-e azt amit olvasunk, hanem az erőfeszítés számít amit annak érdekében teszünk, hogy felébresszük a belső érzéseket és reakciókat a Zohár könyvének szavaira.
hzs
