A vágy hiánya beteljesülés hiányában mutatkozik
A Kli (edény) az a Fény által a vágyba megjelenített forma. Ez a vágynak a kísérlete, hogy egy bizonyos speciális állapotot érjen el annak érdekében, hogy beteljesülést kapjon a Fénytől. Az ember az edény megformálásával valamilyen speciális beteljesülést keres, ami azt jelenti, hogy a vágya már elérte annak formáját és tulajdonságát, amit keres, amire vágyik.
A Fény tulajdonsága már eleve bennem van, de csak egy információs gén formájában (Resimo) létezik, egy bizonyos üresség, hiány formájában. Azaz azt nem érzem beteljesülésként, és nem érzem azt élvezetként.
A spiritualitásban ezek az állapotok egymás mellett vannak, és ugyanez vonatkozik a materiális világra is, azaz amikor én akarok valamit, azt látom, elemzem, és elképzelem mit is kell tennem annak érdekében, hogy megszerezzem. Csakis erőfeszítéseim alapján érhetem el a megszerzését!
Más szóval egy új fordulatot kell hogy hozzáadjak a már eleve meglévő vágyamhoz, hogy az lehetővé tegye, hogy feltáruljon a “Nagy Fényt”, melyet mi együtt már beteljesülésnek nevezhetünk a “kis Fény”-en belül, melyet Resimo-nak hívunk. A Fény nagysága a vágy nagyságától függ.
Az ember érzi a beteljesülés hiányát, mivel a Fény már eleve létezik, és a távolból ragyog, felébresztve Resimo-t, és az embert arra kényszeríti, hogy felé igyekezzen. A Resimo és annak kiteljesedése közötti különbség csakis az erre irányuló vágyon múlik, mivel a Fény az örök és állandó. A Resimo a Fénynek az a tulajdonsága ami nem jelent még meg a vágyon belül.
Egyre erőteljesebb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy felerősítsük a vágyaink intenzitását, és felfedezzük azt a beteljesülést, mely már eleve létezik bennünk. A vágyaink alacsony intenzitása miatt, azokat mint Resimo-kat érzékeljük, azaz mint a beteljesülés hiányát.
Az állandó, örökös és végtelen Fény óceánjában létünk, de nem vagyunk képesek azt érzékelni mivel nincs vele kapcsolatunk, és nincsenek vele formaegyező tulajdonságaink. Amennyiben akár a legkisebb mértékű vágy felébred bennünk a Fény felé, akkor elkezdjük azt érezni.
Egyrészt a legkisebb érzés is bizonyítja, hogy a Fény létezik, másrészt ez szégyent okoz bennem, hogy nem vagyok képes a Fény teljességét érzékelni. Azt a szégyent amit érzek annak eredményeképpen, hogy nem érzékelem a Fényt a legnagyobb, legvégsőbb mértékben, Hisszaron-nak (beteljesülés hiányának) hívjuk, mely arra kényszerít engem, hogy keményebben próbálkozzak azzal, hogy elérjem a Fényt.
Amikor én elkezdem megnövelni erőfeszítéseimet, a Fény melyet gyengébb vágyaimban éreztem mint Resimo-t, beteljesüléssé változtatja magát. A Fény az változtathatatlan, de ahogy a vágyam növekszik, a vágy valódivá válik.
Állandóan a Fény óceánjában vagyunk, és a különbség állapotaink között csak annyi, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben érzékeljük azt .
hzs
KA
