Saját spirituális röntgenünk
A Zohár könyvének minden egyes szavát spirituális értelmükben kell felfognunk, mivel azok a saját belső vágyainkról, erőinkről és tulajdonságainkról beszélnek. Meg kell találjuk a kapcsolatokat közöttük. Hol vannak az én olyan belső tulajdonságaim, melyeket a Zohár állatoknak, halaknak, embernek, bárkának és az özönvíz vízeinek hív?
Én saját magamat fedezem fel. Saját magamat akarom látni belülről, mintha egy röntgen gépen keresztül néznék magamba, hiszen mindezek a dolgok magunkon belül történnek. Semmi más nincsen a létezésben, csak saját magam.
A Zohár csak az anyagról (vágy) és az anyagba ágyazódott formáról – milyen fajta vágyról beszélünk, beszél. De mindezek a vágyak a „saját érdekemben” irányulnak, és ezért van az, hogy egyenlőre „ennek a világnak” az érzetét nyújtják számomra.
Azonban amennyiben megváltoztatom szándékomat a „mások érdekében” (felebarátom a Teremtő), akkor elkezdeném érzékelni a „másik” világot ezen keresztül, „ehelyett” a világ helyett. A Zohár könyvének szavai semmi másra nem utalnak, mint tulajdonságaimra.
hzs
