Utazz a spirituális érzések világába
Kérdés:
Pontosan hova kell irányítanom erőfeszítésemet, ha a Zohar nekem közömbös
Válaszom:
Először mesterségesen fel kell kelteni az érzést bennünk, mert a feladatunkat könnyebben végezzük el bármivel, ami befolyásolhatja az egonkat. Ezért lényegesek: az előkészületek, a csoport munka, és a kölcsönös garancia. Az egész Zohar könyve a csoport együttműködése keretében működik.
A benyomások nem jönnek maguktól, harcolnod kell értük, mert ez az ahogy képes leszel arra, hogy részt vegyél ezen az izgalmas utazáson. Először vissza leszel utasítva, de te újra meg újra megpróbálkozol sokszor egymás után., minden percben belépsz és kilépsz. Erről szól a munkád, keresztül nyomakodsz , miközben téged is elnyomnak messzire.
Csak képzeld el, hogy a barátaid tapasztalják a Zohar belső rezgését, miközben te pedig nem. Ez azért van, mert elhanyagolod a barátaidat. Azt kell akarnod, hogy egyesülj velük! A Teremtő hat rájuk, anélkül, hogy észrevennék. Minden tőled függ, hányszor mégy hozzájuk, és hányszor találod meg a Teremtő megnyilatkozását a barátaiddal való egységben. Közben ők nem is sejtik, hogy mi történik velük.
Harcolnod kell, ezen szükséged elérésének megvalósításáért. Mesterségesen fel kell ébresztened magadat a nullpontról, amíg fel nem lelkesedsz, csak úgy, amikor el akarsz indítani egy autót, amíg végül a motor begyullad. Ezért kel megvizsgálni magadat, vagy, hogy pontosabbak legyünk, megvizsgálni az utat, hogy a Teremtő hogyan alkotott meg minket. Próbáld magadat megközelíteni különböző módokon, gondosan és megértéssel, mintha egy szokatlan állatot tanulmányoznál, amelyik folyton a különböző oldalait mutatja neked, és minden alkalommal új úton kell közeledned hozzá.
Mindazonáltal ebben az esetben semmi más nem működik, kivéve a vágyad és megértésed, hogy ez kell neked. Minden elméletet, magyarázatot , ábrát magad mögött hagysz. Most, hogy a Zohart tanulmányozzuk, belépünk a spirituális érzések világába. Később, miután kezdünk érezni, újra megváltoztatjuk szellemünket, és újra kezdjük elemezni az érzéseinket. De mostan még, nem érzünk semmit. Ez olyan, mint a gyerek, aki nem beszél, mert még nem érti, hogy mit érez.
ft
