Áron és fiainak megtalálása magunkon belül
Zohár: Áron fiai berugtak a bortól. Ki engedte meg nekik, hogy igyanak a borból? Lehetséges, hogy tényleg olyan buták voltak, hogy berugtak a bortól?
Természetesen attól a bortól rugtak be, mely a következő versben van leírva: “Ők egy idegen tűzet hoztak a Teremtőnek”. Mindez azt jelenti, hogy képtelenek voltak ellenállni a Fénynek, melyet az adakozás érdekében kellett volna elfogadniuk.
De egy másik vers azt mondja: “Mindez azért volt, hogy másnak a feleségétől rejtőzzön el”. De mindez csak ugyanazt jelenti.
Emlékeznünk kell arra, hogy minden a személyen belül történik. Áron a Heszed (kegyelet) tulajdonsága, mely azáltal fejlődik, hogy felül emelkedik az önző vágyon, mely még nem korrigálódott. Azonban ez a vágy csak abban ébred fel, aki Kabbalát tanul.
Amikor mi azt korrogáljuk, akkor összes vágyunkat felfelé emeljük, és ezáltal nagyobb hasonlóságot érünk el a Teremtővel. Áron fiai ennek a tulajdonságnak a további fejlődést jelentik, mely ugyancsak az önzőségen való felül emelkedésen múlik.
A bor a Hohma Fényét jelképezi. A bor ivása és a részeggé válás azt jelenti, hogy a Hohma Fényét felülről lefelé vonjuk magunkra (önző módon), ahelyett, hogy azt alulról felfelé fogadnánk el, a középső vonalon, a Haszadim Fényében.
Mindent ami itt le van írva “le kell fordítanunk” a belső tulajdonságaink nyelvére. Hogyan vagyunk képesek korrigálni magunkat, és megszerezni az adakozás tulajdonságát az állandóan növekvő önző vágy felett? Hogyan vagyunk képesek felemelkedni a Teremtő iránt történő adakozás irányában?
Ahogy olvasunk, magunkon belül kell keresgélnünk, meg kell találjuk ezeket a jelenségeket, és tulajdonságokat a mi kis saját belső világunkban, melyet az összes olvasott szó valójában leír. Végül is a személy az egy kis világ.
hzs
