Dr. Michael Laitman

Fedezzük fel a vágyak világát

A tegnapi előadáson valaki megkérdezte: “Hogyan viselkedjek az emberekkel magam körül, ha mindenki igazából bennem létezik?” A probléma az, hogy létezik az aktuális és a vágyott állapot. Az aktuális állapot az amit érzünk, érzékelünk a következő alapelvnek megfelelően: “A Bírónak csak az áll a rendelkezésére, amit a szemeivel lát.”. Ez az amit fel kell használnunk annak érdekében, hogy mindent helyesen értékeljünk világunkban, és ennek megfelelően kell cselekedjünk. Ebben a világban csak magam, és a körülöttem lévő emberek cselekszenek.

A vágyott állapot az, amit majd a jövőben fedezek fel, az én korrigált tulajdonságaimban. Abban a világban egységre lépek a környezetemmel és a Teremtővel. Mi azt tanuljuk, hogy egy másik valóságban létezünk, ahol mindent magunkon belül érzékelünk, és semmit sem érzékelünk magunkon kívül. Azonban jelenleg ez még mindig elképzelhetetlen számunkra. Lehetséges, hogy minden amit elképzelek a jövőbeni képről semmiben nem hasonlít majd a jövőbeni valósághoz. Nem értjük még meg, mennyire megváltozik majd életünk. Mindez nem azt jelenti, hogy életünk valamilyen módon átalakul, hanem egy teljesen új világ jelenik majd meg előttünk.

Ennél fogva, amikor mi a Zohár könyvét olvassuk, mindentől el kell szakadjunk, ami ismerős, szokványos számunkra, és meg kell próbálnunk teljesen elmerülni a könyvbe, mintha abba behatolnánk. Amikor én a Zohár könyvét olvasom, és abban benne vagyok, akkor valójában abban élek.

Egyenlőre nem vagyok képes a két világban párhuzamosan létezni. Egyenlőre csak egyikben vagyok képes lenni. Ennél fogva kihangoljuk magunkat ebből a materiális valóságból, és megpróbálunk egy másik képet építeni, mint egy kisgyerek, aki fel akar nőni. Minden tekintetben felnőtté akar válni, mint például a ruhák szempontjából, melyeket viselni akar, ahogy cselekszik, és ahogy mások őt látják. Azt akarja, hogy mindenki úgy kezelje őt mint egy felnőttet.

Hasonló módon el kell képzeljük minden érzékünkkel, és minden fantáziánkkal, hogy a Zohár a mi új világunkról beszél, amiben mi létezünk. Más szóval mindaz az én belső tulajdonságaimról beszél, melyekben én létezem, és melyekben az új valóságot látom. Ez a “játék” ránk vonja a Reformáló Fényt, és akkor az új világ megjelenik.

Mindez nem azt jelenti, hogy az új világ megjelenik, és az öreg világ eltűnik, és mi a mennyekbe repülünk. Hanem én felfedezem, hogy vágyakban élek, azaz két vágyban – az enyémben, és a Teremtőében, melyek bennem belül egymással szemben megjelennek. Én érzem őket, közöttük létezem mint a középső vonal, mely “én” vagyok. Semmi más nem létezik ezen kívül, én a két erő között létezem.

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,685 seconds.