A rossz célból létrehozott egység kárt hoz az egész világra
Zohár: A Teremtő azt mondta: „Íme itt van egy egyesült nemzet” mivel ők egyként egységre léptek, és ennél fogva sikert értek el bármiben amit tettek.
Ezért a szintek szét lettek szórva, mindegyik más irányban, és ennek következtében a nemzetek alul ugyancsak szétszéledtek, mivel azok a szintek ágai voltak.
Írva van: „A Teremtő szétszórta őket arról a helyről”. A Teremtő ítéletet hozott a felső gyökereikben, és az ágak azt követték.
Amennyiben az emberek kollektívan a rossz irányt választják, és egységre léptetik legrosszabb tulajdonságaikat, akkor képesek átmeneti sikereket elérni, mivel minden fajta egység az egó lenullázásához vezet a mások érdekében. Ez egy módja a spirituális tulajdonságok alkalmazásának, mivel ez egy lépés az egység felé, az egymás közötti adakozás irányában a kollektív önzőség érdekében. Még akkor is ha ez az egység annak érdekében jött létre, hogy valaki „kívülállót” – a Teremtőt, károsítson, ennek ellenére az egység tette önmagában részleges sikert hoz számukra.
Szemtanúi voltunk a kísérleteknek, hogy megpróbáljanak szocializmust építeni Oroszországban és az Izraeli kibbucokban. Miért nem voltak azok sikeresek, amennyiben a mögöttük levő ideológia jó volt? Mindez azért történt, mert a „jó dolgokat” annak érdekében tették, hogy egy „egységes önző tornyot építsenek, mely elér a mennyekig, de a Teremtő ellenében”. A cél továbbra is „valaki” ellen szólt, ahelyett, hogy az önzőség teljes lerombolása érdekében történt volna, azért, hogy elérjék az adakozás és szeretet tulajdonságait. Mindaz csak egy részleges egység volt egy csoport tagjai között, avagy az összes ember között a Teremtő ellenében.
Ezért van az, hogy az önzőség teljes skálája, mely korrekcióra szorul, nem lett eredendően felfedve, csak egy részét ismerték meg annak. Ez vezetett ahhoz a gondolathoz, hogy az emberek képesek magukban megbirkózni a feladattal, a Teremtő nélkül. Azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az önzőségük nagyobb volt annál, mint ahogy azt gondolták, és ezért azt megpróbálták erőszakkal „korrigálni” ameddig civilizációjuk összeomlott.
A mi időnk az egyéni önzőség ideje. Még két egoista sem képes természetes egységet alkotni, egy családot sem, nem beszélve bármely más fajta egységről. Minden egyszerűen szétesik. Látjuk, hogy teljesen mindegy mennyire akarunk különböző országokat, vagy különböző embercsoportokat egységre léptetni, vagy hogy azok együttműködjenek a világ jólétének érdekében, minden kísérletünk kudarcot vall. És azok továbbra is kudarcot fognak vallani.
A Zohár előzetes figyelmeztetést ad ezzel kapcsolatban, elmondva nekünk, hogy amikor spirituális utazásunkat elkezdjük a megfelelő célt kell felállítsuk magunk előtt: hogy a Teremtőhöz hasonló tulajdonságokat szerezzünk meg annak érdekében, hogy Vele lépjünk egységre.
Amennyiben kezdettől fogva a célunk az, hogy egy „várost és tornyot” építsünk, (ZON de Klipa), akkor nem meglepő, hogy egységünk csak károsítani fog minket, és sikertelenek leszünk. Már láthattunk erre példákat a világban. Reménykedjünk, hogy nem ismételjük meg a múlt hibáit, mint a „bölcs emberek” akik nemzetközi konferenciákon, mint a „G2O-as találkozó”, vagy a klíma konferencián vesznek részti, akik bőséget akarnak a világnak hozni. Nem lesz sikerük. Az egyetlen kérdés az: hány tornyot kell még építenünk, és majd leomlásukat látnunk mielőtt megértjük kudarcaink okát?
Amennyiben nem a megfelelő cél érdekében dolgozunk, akkor minden egységre irányuló kísérletünk sikertelen lesz, és csak még több kárt okoz.
hzs
