A percepció két formája
Valahányszor el kezdjük olvasni a Zohár könyvét arra kell hangolnunk magunkat, hogy azon az anyagon menjünk át, amit ezen könyv nagy szerzői előkészítettek számunkra Ők azt mondják nekünk, hogy az egyetlen dolog, ami teremtetett, az az élvezet vágya. Ennek a vágynak két formája van arra hogy felfogjuk a valóságot (felfogjuk a Teremtőt).
Az első a vágy direkt percepciója, amit fentről le felének mondunk. Ebben a formában a vágy csak az lehet amit pontosan most érzünk .magunkon belül. Ezt a percepciót ezen világnak hívjuk. A második percepció ami a vágy felől „kívülről” jön Ez az, amikor nem magunkat töltjük fel, hanem másokat(vagy akik másnak látszanak)
Mi nem vagyunk hozzászokva a második fajta percepcióhoz, mert nem születtünk vele. Furcsának és idegennek tűni nekünk, és bár a Zohár könyve szerzői azt mondják nekünk, hogy ez a legtermészetesebb, mert ez a természettől (Teremtőtől) származik Továbbá ehhez a kis világhoz hozzáadva, amit magunkban érzünk, van egy másik hatalmas világ rajtunk „kívül”
A Zohár tanít minket, úgyhogy megszerezhetjük a testen kívüli valóságnak ezt a további percepcióját Ez okból, ha akarjuk látni, hogy a Zohár miről beszél, rá kell hangolodnunk inkább a kint lévő valóság percepciójára, mint a bent lévőre.
Ez a könyv sok olyan dolgot leír, amelyek jelenségnek tűnnek ezen a világon, úgy mint mágikus teremtmények, mint angyalok, szellemek, vagy démonok Mindazonáltal eltekintve, hogy milyen realisztikus és szupernaturális dolgok jelennek meg nekünk, a Zohár a rajtunk kívül lévő percepciókról beszél. Ezért, ha meg akarjuk érteni, hogy a Zohár mit akar mondani nekünk, vagy inkább mit akar feltárni bennünk, ugyanabba az irányba kell állítani magunkat, ahelyett, hogy a saját feltöltödést választanánk, ehelyett a kívül lévő .valóságot választjuk
ft
