Szégyentelen élvezet
Az élvezet megszerzésére vonatkozó tiltás nem jelenti azt, hogy nem élvezhetjük az adakozást. Például a vendég azt mondja a házigazdának: “Nem eszem semmit abból amit ön ad nekem”. “Miért” csodálkozik a házigazda “Keményen dolgoztam mindezért, és őszintén örömet akartam ezzel szerezni önnek. Tegyen nekem szívességet, és egyen valamit. Ha nem is magáért, legalább az én kedvemért”. Most a vendég ebből megérti, hogy az élvezet nem saját érdekében lesz, hanem annak érdekében, hogy adakozzon a házigazdának. Ennél fogva ahelyett, hogy szégyent érezne, tisztreletet, és együttérzést érez.
A vendég így érvel: “A házigazda valóban szeret engem, és igazán meg van bántódva mivel én nem fogadom el a fínomságokat melyeket nekem készített. Nem engedhetem meg, hogy így szenvedjen! Valójában tényleg nagyon szeretném megkóstolni az ételeket, de soha nem fogom azt megtenni a saját érdekemben. Annak érdekében hogy neki okozzak örömet, fel kell ébresszem ugyanazokat a vágyakat az étel iránt, de új szándékkal: azért akarok élvezetet szerezni, hogy azzal a házigazdának okozzak élvezetet.
Az az étvágy melyet most felébresztek nem saját vágyamból ered, hanem azért mert beletekintettem a házigazda szívébe, és láttam mennyire szeret engem. Megtaláltam hogyan vagyok képes neki örömet okozni – élveznem kell ő bármit is ad nekem.
Az étel iránti vágyam nem fontos számomra, az semmi más csak egy eszköz hogy mi ketten összekapcsolódhassunk. Előtte az étvágy volt a legfontosabb dolog minden cselekedetemet meghatározva, és ezért éreztem szégyent, de most az segít nekem adakoznom.”
A Teremtő ilyen módon teremtett meg minket. Megadta nekünk a vágyat hogy élvezetet és beteljesülést kapjunk, de mi felhasználhatjuk azt annak érdekében, hogy adakozzunk Neki.
hzs
