Mi a pokol?
Zohár: VaYislah fejezet. 16. pont: “Az aki értéktelen rabszolgának tartja magát jobban cselekszik, mint az aki hiú módon megvonja magától a kenyeret” Mindez a gonosz hajlamról szól, mivel az állandóan gyanúsítja az embereket, az ember szívében és vágyaiban a büszkeséget növelve. És az ember követi azt fejét magasra emelve, ameddig a gonosz hajlam teljesen úrrá lesz rajta, őt a pokolva cipelve.
Mindez azt az állapotot írja le, melyet mindannyiunknak át kell élnie. A Kabbalisták azért ismerik azt, mivel maguk is keresztül mentek rajta.
Lehetetelen a személy számára felfedezni bármit is, hacsak azt nem saját tapasztalatán keresztül teszi. Mindez azt jelenti, hogy minden egyes személynek meg kell tapasztalnia a poklot? Igen! De mi is a pokol?
A pokol az az állapot amikor felfedezzük a gonosz hajlamot magunkon belül, mely hajlam irányít engem, és elszakít engem a Teremtőtől. Mindez egy szörnyű érzés, olyan mintha a szégyen lángjai vennének körbe minket. Látom mennyit vesztek mindezzel és mégsem vagyok képes magamon segíteni.
Ezt az állapotot minden egyes embernek át kell élnie, ahogy az írva van: “Az ember nem képes egyetlen parancsolatot sem véghez vinnie, azelőtt hogy azt meg ne törné”, és “Nincs olyan igaz ember a világban aki ne követett volna el bűnt”.
A vers: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és a Tórát annak korrigálására” azt jelenti, hogy nekünk mindig először is fel kell fedeznünk gonosz hajlamunkat. Abba bele kell hatoljunk, bele kell merülnünk, annak érdekében hogy felfedezzük mi is a gonosz.
Kezdetben nem látjuk még mi is a gonosz, mivel ha látnánk hogyan lennénk képesek abban elmerülni? Kezdetben az magába húz minket egy ragyogó fényes megjelenítéssel. Mindaz jónak és csodálatosnak tűnik, és ez az ahogy a gonosz megtréfál minket.
A személy aki előre halad a spirituális úton “beleás” lelkébe, megpróbálva felfedezni a Teremtő iránti adakozás formáját benne. Keresztül kell mennie a zavarodottság fázisán, és ezen a zavarodottságon keresztül leereszkedik a “pokol” állapotába. Ez az állapot minden szinten létezik, és csakis annak átélésével képes a személy megvizsgálni a benne rejlő gonoszt.
Minden amiről a Kabbalisták írnak a saját megértésükből, tapasztalatukból származik, annak a szabálynak megfelelően, hogy: “A bírónak csak az áll rendelkezésére, amit lát”. A Zohár szerzői személyesen átéltek mindent amit a fentiekben leírtak.
Reménykedjünk, hogy mi magunk is elérünk hasonló állapotokat, és végig megyünk a teljes úton, mely mindent magában foglal.
hzs
