Miért érzékelünk egy felosztott valóságot?
Kérdés:
Amennyiben a pokol az a saját gonoszságom felfedezése, mely uralkodik felettem, és elválaszt engem a Teremtőtől, és azt mindent elpusztító tűzként érzékeljük, akkor mi számít mennyországnak?
Válaszom:
A mennyország annak érzete, amikor egy másik személy vágyát teljesítjük be. Ez a Teremtő állapota, az adakozás és szeretet ereje, mely az egész természet felett uralkodik. Amennyiben ez az erő felfedezi, hogy mi ellentétesek vagyunk vele, akkor a poklot észleljük, és amennyiben ez az erő közvetlenül jut rajtunk keresztül kifejezésre, akkor a mennyország érzetét kelti bennünk.
Minden állapot amelyen keresztül megyünk magában foglalja az összes lehetséges állapotot, mivel minden tíz Szfirából áll. Ennél fogva mennyország, pokol, valamint az öt világ, minden állapotot magukban foglalnak. Másképpen nem lenne lehetséges azokat érzékelni. A kisbaba például ugyanazokból a testrészekből áll mint a felnőtt, akkor is ha még nincs szüksége arra, hogy például lábait használja.
Jelenleg én a világot öt érzékszervemen keresztül érzékelem: szaglás, ízlelés, tapintás, látás, és hallás. Minden információ ezeken az érzékszerveken keresztül hatol belém, és egyesül a tudatalattimban, mely létrehozza a világ képét, melyet én látok. Ennek eredményeképpen én érzékelem magamat – egy érzés mely leginkább a tapintás érzékeléséből származik, mely azt okozza, hogy külső és belső nyomást érzek testemen. Emellett én tapasztalom magamat és a világot magam körül a halláson, látáson, ízlelésen és szagláson keresztül. Amekkora mértékben vágyaim növekszenek, vagy csökkennek, én magamat különböző állapotokban érzékelem.
Amikor vágyaim jobban megjelennek, elkezdem érezni a körbevevő világ hatását. De a valóságban a külső világ nem létezik: ezek csak a saját vágyaim, melyeket belsőkre és külsőkre osztunk fel. Pontosabban azok 5 szintre oszlanak: Sores, Nesama, Guf, Levus és Heihal) gyökér, lélek, test, öltözet és paloták). Másképpen hívhatjuk őket úgy, hogy Keter, Hohma, Bina (melyek belső vágyaim) és Zeir Anpin és Malhut (ezek külső vágyaim.
A belső vágyaimban (gyökér, lélek, test) érzem magamat. A vágyak melyeket öltözetnek és palotáknak hívunk ugyancsak az én vágyaim, de olyanok, melyeket még képtelen vagyok magamhoz közelebb hozni, és azokat magamba építeni, nem vagyok még képes őket magamhoz csatolni olyan erővel, hogy azok belém kerüljenek. Ezért van az, hogy úgy tűnik számomra hogy egy egész világ létezik körülöttem. Az “öltözet” nem csak a ruházatot jelképezi, hanem bármit ami körülöttem van, de közel hozzám, míg a “paloták” a világ többi részére utal, mely távolabb helyezkedik el tőlem.
Azonban ez a teljes felosztás csakis érzékelésemben létezik. Amennyiben én korrigálom vágyaimat, hogy azok mind bennem egyesülnek, egyetlen szűrő által összefogva (egyetlen anti-egoisztikus cselekedetben), akkor azt találom, hogy az egész Univerzum bennem létezik. Nem fogom többé úgy érezni hogy bármi is rajtam kívül létezik, vagy történik.
Az az érzés, hogy én egy hatalmas kiterjedt és többarcú világban élek abból a tényből származik, hogy vágyaim még korrigálatlanok. Végül is én vágyaimon belül élek, mivel ez az egyetlen dolog melyet a Teremtő megteremtett.
hzs
