Miért nevezzük az alvást 1/6O-ad halálnak
A spiritualitásban az álom egy bizonyos módja a Fény érzékelésének. Ez a vágy egy bizonyos állapota a Fényhez viszonyítva, amikor nem használom a vágyat, mivel nincsen rajta szűrő. Ezért van az, hogy az álmot úgy tekintjük, mint “1/6O-ad halált”.
Természetesen nem a megszokott álmokról beszélünk, hanem egy spirituális állapotról, ahol csak a legkisebb részét használom az összes hatalmas vágyaimnak, melyek megjelennek bennem. A valóságot és a Teremtőt csak ebben a kis részben érzékelem.
“Elaludni” azt jelenti, hogy egy új időszak kezdődik, amikor a régi állapot véget ér, és én elkezdek az új még korrigálatlan vágyakkal dolgozni. Ennek okán én azokat sötétségnek érzékelem, éjszakának, és egy elfekvő vízszintes helyzetnek, ahol a spirituális Parcuf (lélek) – annak feje, teste és végtagjai (Ros, Toh, Sof) egy szinten vannak, és nem létezik a Belső Fény beöltözése a Parcufba felülről lefelé.
Az összes Fény eltűnt, és csak egy nagyon halvány illumináció maradt a Kelimben, mely azokat életben tartja. Ezt álomnak (Kiszta de-Hayuta) hívjuk. Amikor nem vagyok képes megérteni, vagy érezni semmit, amikor álomszerű állapotot tapasztalok, azt úgy hívjuk, hogy “1/6O-ad halál”.
Ettől a ponttól kezdve fel kell keljek, és fel kell emelkedjek teljes magasságomba (GAR). És akkor új vágyaimmal együtt ismét lefekszem majd. És ezáltal az állapotok megismétlik magukat, ciklus ciklus után.
Először megadom magam a Felső Erőnek, megengedve hogy az gondoskodjon rólam mint egy embrióról az anyaméhen belül. És minnél inkább eltörlöm magamat, annál inkább segít nekem növekedésemben.
És akkor elkezdem aktívan eltörölni magamat, elnyomva vágyamat hogy élvezetet szerezzek saját erőmmel. És akkor a Parcufom kiüríti Fényét, és én megint álomba esem, ameddig az új nap el nem érkezik, és vele az új szint.
hzs
