A világ körülöttünk egy nagy illúzió
Minden lélek össze van kötve a Végtelen Világával egy lánccal vasgy létrával azon a spirituális fokon ami fokozatosa gyengíti a Fényt és a Kelimet. Felébresztettem ezt a rendszert abban a pillanatban, amikor megállapítottam egy összeköttetést a Végtelennel Aktuálisan ez az egész rendszer bennem van, csak úgy néz ki , mintha kívülem lenne.
Két dolog van az univerzumban, az ember é a Teremtő. Az embernek azt kell éreznie, hogy a Teremtőn kívül létezik, hogy megértse annak a jelentését, hogy „elválasztva lenni a Teremtőtől”. Meg kell tanulnia, hogy mi áll szemben a Teremtővel, minek kell közel vagy távol lennie Tőle., hogy gyakorolhassa az összeolvadást Vele.
Ezért van az, hogy én szándékosan lettem létrehozva a valóság érzékelésével, ami szét van osztva arra, ami belül van és ami kívül. Ez könnyebbé teszi megértenem, hogy mi a Teremtő és mi vagyok én, mi a széttörés és az összetapadás, és hogy a tudattalanság(rejtettség) az ellenkezője annak az állapotnak, hogy közel legyük Hozzá, és egy egészbe egyesüljük Vele.
A külső világ az én Kelimem, ami célzatosan úgy lett ábrázolva nekem, mint egy idegen, hogy megértsem, hogy az adakozás mit jelent.
Ha úgy kezdek viszonyulni hozzájuk, mint az én részeim, akkor meg fogom érteni, hogy milyen messze vagyok az adakozástól, mennyire ellenem van és nem kedvelem. Akkor majd látni fogom, hogy szeretni a szomszédomat, az nem olyan egyszerű dolog, valójában én emm tudom megtenni. És ez azt jelenti, hogy nem tudok adakozni, vagyis közelebb jönni a Teremtőhöz.
„De megállj!” Azt gondolod, hogy” „én közel akarok kerülni a Teremtőhöz! „ Nos, ha akarod, akkor ezt meg kell mutatnod, és adakozás az egyetlen út, ahogy megmutathatod.
