A spirituális előrelépés jelei
Amikor valaki olvassa, hallja és részt vesz a Zóhár könyvének helyes olvasásában, le kell ellenőriznie a haladásának a fokát. Természetesen képtelenek vagyunk pontosan megbecsülni a haladásunkat, mert nem értjük a kezdeti körülményeket, amiben vagyunk, mik a tulajdonságaink, és mit kell elérnünk. Az út kezdete és a vége nem tárul fel előttünk.
De minden esetben az érzékelésünkre alapozva képesek vagyunk helyesen meghatározni a fejlődés fokozatait és a különbséget a különböző állomások között. Folyamatosan könnyebbé és természetesebbé kellene válnia mindannak, ami le van írva a Zóhár könyvében; egy illetőnek éreznie kell, hogy mindez benne foglal helyet, az ő tulajdonságaiban. Amikor elkezdi olvasni a Zóhár könyvét, egyre természetesebbé kell válnia, hogy keresni kezdje önmagában minden szó meghatározását. Éreznie kell, hogy a könyv válaszokat hív elő belőle, őbenne, minden egyes szóval, minden szimbólummal, minden cselekedettel.
Aztán elkezdi azonosítani a lelkek belső rendszerét, amiben létezik. Látni kezdi, hogy a test, amiben elképzeli magát, ugyanúgy, mint a tér körülötte –az egész világ, a környezet, és az egész univerzum ami megjelenik előtte, mind a belső érzékelésének részei. És ehhez a részleges érzethez, egy új érzet társul, amit a Zóhár könyve tár fel számára.
A felfogás ilyen két része felébred az illetőben és kapcsolatba lép egymással. A Zóhár könyvének az olvasásával, ez az új valóságfelfogás egyre dominánsabb lesz és erősebb, mint az azelőtti valóságfelfogás.
Ez egy mód rá, hogy ellenőrizzük és megbecsüljük, hogyan haladunk az út lépésein. A második dolog, amit le tudunk ellenőrizni, az a szívben található pont, ami a kezdetekben megkaptál, csak egy pontnak tűnik, inspiráció, a benyomás és felfogás híján. Valójában ebben a pontban van az összes lélek, az összes világ és az egész valóság, amit a Teremtő alkotott.
Ez a pont felülről lefelé növekedett a teremtés kezdetén, amikor a „semmiből létezésbe” teremtették, a Közvetlen Fény négy fázisán keresztül növekedett, a Végtelen Világén, az összes világon keresztül, le a mi világunkig. Ugyanígy kell kiterjesztenünk és szélesítenünk ezt a pontot az erőnkből lentről felfelé. Persze nincs meg az erőnk rá, hogy ezt természetünknél fogva megtegyük. De amikor megpróbáljuk kiterjeszteni ezt a pontunkat amikor az alkotórészeihez fordulunk – barátainkhoz, annak reményében, hogy inspirációt kapunk tőlük, akkor arra a fokra inspirálva leszünk egy pont nézése helyett több különféle pontot látunk, amik a lelkek rendszerén keresztül, vagy a világok rendszerén keresztül össze vannak kapcsolódva. A lelkek rendszere belsőségesebb, míg a világok rendszere inkább külső rendszer.
Így tárjuk fel a teljes valóságot a szívben lévő pontunkon keresztül, amit fentről kaptunk. Ez a pont növekszik és megpróbáljuk feltárni az egész világegyetemet benne. Az illető meglátja, hogy a szívben található pontjában ott az összes barátja, és később az összes ember, aki távolabbi volt, ameddig magába nem foglalja a teljes valóságot. Ha egy illető eléri ezt a látomást, felfogást és megközelítést, jó jele annak, hogy előrehalad a Zóhár könyvének helyes olvasásával.
