Minden lecke alkalmával élesszük fel a Zóhárt
Újra és újra olvasnunk kell a Zóhárt, amíg a Fény egyszer csak hatással kezd lenni ránk. Az emberek először nagyon lelkesek, amikor a Zóhárt olvassák, és ez az érzés az első egy-két hónapig tart. Ezalatt az idő alatt, nem értenek meg semmit még, de nagyon inspirálja őket, ami történik.
Aztán ez az érzés megszűnik, és minden kifakul. Amikor a Zóhárt olvasod, nagyon gyorsan így kezdesz érezni. Hirtelen nincs semmi, ami a szöveghez kötne minket, és egyszerűen annak a megértésével olvassuk, hogy erre van szükségünk, még akkor is ha hidegen hagy minket az anyag és „ízetlennek”, vagy visszataszítónak is hat.
Azért érezzük ezt, mert feltárunk egy újabb egoista vágyat, ami súlyosbítja a közöttünk lévő kapcsolatot. A Zóhár olyan mértékben ragyog ránk, amennyire mi vagyunk kapcsolatban egymással. Kezdetekkor kapcsolatot érzünk a szívek pontjai között. Ahogyan elkezdjük a Zóhárt olvasni a kezdeti kapcsolattal, amit megkaptunk, a szívben található pontjaink felébrednek és valami új és ismeretlen feltárására kezdenek vágyni. A név maga, a „Zóhár” inspirál minket.
Ahogyan elkezdjük olvasni, a Körülölelő Fény ránk ragyog és segít nekünk megemelni a szívben található pontjainkat az hagyományos egoizmusunk fölé, maga mögött hagyva azt. Ezért a a kezdetekben kapcsolatot érzünk egymás között, és törekvést a közös spirituális cél felé. Mindez a Körülölelő Fény (Or Makif) miatt van, ami jön és kialakítja ezt az állapotunkat.
De egy- két hónap múltán az egoista vágy növekszik a Fény hatására. Egyfelől a Fény inspiráló módon hat ránk, de másfelől az egoizmusunk nagyobb lesz, és emiatt minden ember nehezebbnek érzi magát, mintha egy erő lehúzná. Egy dolgot tehetünk, hogy megmentsük magunkat: növeljük a kapcsolatot mindannyiunk között. Semmi más nem tud segíteni.
Minden lehetséges módszert be kell vetnünk, még mesterségeseket is, hogy megújítsuk ezt a kapcsolatot. Még ha csak apránként növeljük ezt a kapcsolatot, akkor is a szívünk terhei fölé és az agoizmusunk fölé emelkedünk, mert visszatérünk a teremtés összekapcsolódott rendszerébe.
Feltárul előttünk mennyire híján vagyunk a korrekciónak és megmutatkozik, mennyire el vagyunk választva mindenki mástól. Amikor megpróbálok az elválasztódás ellen cselekedni, akkor a benyomások és inspirációk, amik a Zóhárból fakadnak azonnal visszatérnek. Ez rögtön működősbe lép! Amint elkezdjük tapasztalni a nehézség érzését, rögtön tennünk kell valamit, hogy megerősítsük a kapcsolatunkat a többiekkel. Például, kezdjünk arra gondolni, hogy milyen fontos számunkra az, hogy egységre lépjünk velük és hogy közelebb kerüljünk hozzájuk, hogy összekapcsoljuk a lelkeinket. Ez a kis, erővel teli cselekedet elég számunkra, hogy azonnal elkezdjük érezni a Fény megnövelt hatását és az összes nehézségünk eltűnik. Ekkor ugyanazt az inspirációt és izgatottságot érjük el a Zóhárral kapcsolatban, mint amit az első óráinkon éltünk át.
Így működik a dolog. Minden szükséges erőfeszítést bele kell tennünk; nincs „kedvezményünk” ilyen szempontból. Az erőfeszítés az összekapcsolódásra való próbálkozásban nyugszik, ameddig fel nem sírunk Körülölelő Fénynek, hogy jöjjön el hozzánk, mert csak a Fény tudja megadni számunkra azt az inspirációt és érzést, hogy mennyire nagyszerű a Zóhár. Így ez a szöveg hirtelen feléled számunkra.
