Tanuljuk a tökéletességet felépíteni
Csak ha korrigáljuk azt, ami még nincs korrigálva, tanulhatjuk meg a Teremtőt megérteni és Hozzá hasonlóvá válni. A mi világunkban a gyerekek úgy tanulnak, mint ahogy egy házat blokkokból felépítenek, vagy ahogy összeraknak egy puzzle-t. Minden részdarabokból épül fel egy egésszé. Egy gyerek is először szétszedi a játékát, hogy lássa mi van benne, és azután rakja össze a részeket, hogy visszanyerje a tökéletes formáját; ő így fejlődik.
A spiritualitásban mi ugyanezen a módon megyünk előre. Tudnunk kell, hogy mi a hibánk és bűnünk, a széttőrés hol jött létre, hogyan javítsuk azt ki, hogy összekapcsoljuk újra a tört részeket egyre jobban. Felfogás és célba érés a teremtéshez a Teremtőtől jön, az egészből és a tökéletesből a tökéletlenbe. Minél nagyobb a távolság a tökéletes és a tökéletlen között, annál több kapcsolat jön létre az egyik és másik között, annál jelentősebb lesz az elért tudás, Tudás születik az egyesülésen kívül azon feltételek mellett, hogy fennáll a formák egyenlőtlensége, és hogy szét vannak választva egymástól Ezért minél jobban eltörve, elkülönítve, összezavarva ,becsapva és elhetetlenítve vagyok, annál jobb nekem
Képes vagyok arra, hogy minden erőfeszítést alkalmazzak, felhasználva az összes erőforrást, ami rendelkezésre áll, azután meg kell tennem az összes tökéletesség kigyűjtését a tökéletlenségekből, annak érdekében , hogy a „sötétség mint Fény sugározzon”. És hogy harmóniába és egyensúlyba hozzuk a részeket egy forráson belül. Ez azt jelenti, hogy rá fogok jönni, hogy ki a Teremtő, Ő az, aki ezt a széttört világot teremtette.. Az a szó hogy „teremtéa” (Beria) azt jelenti,”eljutni a határaid mögé” Kezdetben a Teremtő a gonoszságot hozta létre. Egy tulajdonságot, ami ellentétes vele, és esélyt adott nekünk, hogy megismerjük őt szimplán azáltal, hogy létrehozzuk a kapcsolatot, és átmenjünk a korrigálás folyamatán. Ezért aztán nekünk nem kell panaszkodnunk a nehézségeink miatt, ők elérnek hozzánk, és mi korrigáljuk őket, felépítve a tökéletességet.
