A Zohárt egyszerűen nem értjük, ennyi.
Amikor a Zohárt olvassuk két dolgot kell megértenünk:
1)Hogy mi nem értünk semmit! Ez egy eredmény a Könyvel való ellenkezésünkben. A Zohár megmutatja., hogy a természetünk ellentétes a Kabbalisták természetével. Akik ezt a könyvet írták.
2)Hogy ehhez a könyvhöz, mint egy csodához kell viszonyulnunk,, ami a korrekciónk forrása, és a korrekció az egyetlen dolog, amit várhatunk tőle
Nem kell a megértést kérned. Mégha úgy tűnik, hogy értem ami a könyvben le van írva, mintha a Partzufimról éa Sefirotról vagy Mózesről, Ábrahámról és Egyiptomról beszélnénk, vajon a szavak barátságosak vagy sem, a tény az, hogy nem értem őket. A Zohár szavai nem azt jelentik, amit én gondolok, hogy jelentik.
A természetnek két formája van: kapás és adás, és mindkettő ugyanazokkal a szavakkal, szimbólumokkal és betűkkel van leírva. De hatalmas különbség van abban, ami a két szó mögött van – a kapás szó és at adományozás szó között. Semmi közös nincs bennük.
Szóval haszontalan megprobálni megérteni és értelmezni a Zohár szövegét. Ha az a vágyunk, hogy megértsük, sohasem szabad egy direkt magértésre törekednünk (ami lehetetlen), de egy másik természetre kell szert tennünk. Kapunk akkor eg Fényt, amelyik újraformál, amelyik befolyásolja és megváltoztatja a természetünket. Akkor, addig a pontig, amikor a természetünk megváltozik, meg fogjuk érteni, amit a Zohár erről mond Egyszerre minden világos lesz, és a könyv feltárul nekünk.
Ezért úgy kell tekintenünk az olvasást, mint egy csodálatos eszközt, és hogy a mi megértésbeli hiányosságunk korrekt- ez eleve feltételezhető. Támaszkodnunk kell arra az erőre, ami rejtve van ebben a könyvben, és ami befolyásolja az olvasót.
Minél inkább meg akarom érteni természetemnek ezt a változását, ez a könyv annál jobban hat rám. Annak érdekében, hogy megértsük, hogy a szent Zohár könyv miről szól, szert kell tennünk ugyanarra a természetre, mint a Kabbalistáknak, akik a Zohárt írták. Hozzá kell jutnunk ugyanahhoz a formához, amelyikben ők a gondolataikat kifejezik.
