Tegyünk amit csak akarunk, de ne meneküljünk el
Kérdés:
A Zohár leckék alatt úgy érzem magamat, mintha egyik oldalról a másikra lennék dobálva, mint egy hajó a viharban. Néha jól érzem magam ezáltal, máskor megint nagyon félek. Mindez jó, vagy épp ellenkezőleg?
Válaszom:
Meg kell értsük, hogy nincs kapcsolat aközött amit olvasunk, amit érzünk, és igazából aközött ami bennünk belül történik. A lecke alatt a Zohár dolgozik rajtunk, mintha mi egy olyan eszköz gombjait nyomogatnánk, melynek működését nem ismerjük. Mint egy kisgyerek, aki például kihúzza a mobil telefont apja zsebéből, játszik a gombokkal, és véletlenül felhív valakit, vagy üzenetet küld. Hasonlóan amikor mi a Zohárt olvassuk, mi “gombokat” nyomogatunk anélkül, hogy megértenénk milyen erőket mozgatunk meg, hozunk létre. Ennél fogva a válaszul érzett reakciók egyátalán nincsenek kapcsolatban a mi kezdeti cselekedeteinkkel.
Mi gondolhatunk barátainkra, az egész világra a Teremtőre szeretettel, és hirtelen egy ellenkező aggodalom csaphat le ránk: “Egyátalán miért csinálom én mindezt?”. Vagy lehet, hogy ellenkező formában történik mindez, ahol mi a Teremtőt, a csoportot és magunkat okoljuk, de hirtelen valami jó jelenik meg, amit nem érzünk, hogy megérdemeltünk volna.
A Zohár úgy beszél hozzánk, mint egy szülő a kisgyerekhez, aki nem érti mit is mondanak neki. A szülő mindent tud a babáról, de az újszülött semmit nem ért a szülővel kapcsolatban. A spiritualitásban mi az újszülött szintjén vagyunk. Ezért van az, hogy nem szabad konklúziókat levonnunk az érzéseink alapján, mivel azok még nincsenek megfelelően kapcsolódva.
Lehetséges, hogy azt gondoljuk minden egy nagy zűrzavar, és csak problémákat és zavarokat érzünk, amikor igazából minden tökéletesen el van rendezve. Óvatosnak kell lennünk, hogy függetlenül attól ami történik, folytatjuk tanulmányainkat amíg a kimenekülés meg nem érkezik. Azt tanácsolják nekünk, hogy óvakodjunk attól, hogy azokkal kapcsolatban aggódjunk, ami az út mentén történik, ahogy az írva van: “tegyél bármit amit akarsz, de ne meneküljél el!”.
Bizonyos mértékű kitartásra, odaadásra és türelemre van szükségünk a spirituális úton. Báál HaSzulam azt írja a “Tíz Szfira Tanulmányához írott Előszavában”, hogy “Csak azok a hősök, akik a valódi türelemmel rendelkeznek képesek felmászni a hegyre, és belépni a Teremtő palotájába”. Ezáltal meg kell engedjük a Zohárnak, hogy a Körbevevő Fény segítségével befolyásoljon minket.
hzs
