A kevert többség az oka a száműzetésnek
A Zóhárban a „Ki Tissa (Amikor veszel)” 56-os bejegyzése: A bűnösök, akik megteremtették kint a nemzetet, a kevert többség (Erev Rav) és a szent nemzet hozzá kapcsolódva; vétkeztek az anyában – Malhutban, ahogyan írva van: „Emelkedünk, csináljunk magunknak isteneket”.
A kevert többség (Erev Rav) azokat jelenti, akik azért adakoznak, hogy kapjanak. Egyik oldalon teljesítik a Teremtő akaratát – adakoznak, ezért mondják azt róluk, hogy „félik a Teremtőt”. Viszont a saját hasznukra adakoznak, amiért úgy hívják őket „a fáraó ügynökei”. Az Erev Rav azokat az embereket jelenti, akik betartják a parancsolatokat, és teljesítik a Teremtő összes kérését, de csak a saját jólétük érdekében a világban, és az eljövendő világban.
Bizonyára egy isten, hogy új istent készítsenek (ez alatt az egoizmust kell érteni) a Malhut helyett, amit „Istennek” (Elokimnak) hívnak. Izrael dicsősége helyett, a Malhut jelentésében, aki úgy volt ott felettük, mint egy anya a gyermekeik felett.
Az “Izrael” azokat az embereket jelenti, akikben meg van a szándék, hogy „egyenesen Istenhez” jussanak (Jasar Kel). A munkájuk teljes célja a Teremtőért van és nem önmagukért. Az Erev Rav azok, akik szeretnének és felkészülnek a munkára; erejük van hozzá, hogy megtegyék amit elvárnak tőlük teljes odaadással, de cserébe pénzt, elismerést vagy hatalmat várnak. Képtelenek ezek nélkül a dolgok nélkül dolgozni, és ők az okai az összes száműzetésnek. Az a probléma az Erev Ravval, hogy ugyanazokat a tetteket hajtják végre, mint Izrael, ugyanazokról a dolgokról beszélnek, ugyanazt a Felső Erőt használják, ugyanazt az élvezetvágyat birtokolják, de a saját hasznukra. Azt mondják, „Képesek vagyunk hogy teljesítsük a Tóra összes parancsolatát, de csak ha hasznunk származik belőle.”
