Egy vékony palacknyakon keresztül a spiritualitásba
Annak érdekében, hogy a spirituális világba vezessenek minket, a Zóhár írói és más kabbalisták többszintű rendszert építettek. Ez egy olyan bejárat, ami rétegről rétegre teszi lehetővé, hogy belépjünk a spiritualitásba, miközben minden szinthez alkalmazkodunk, ahogyan felszabadítjuk magunkat bizonyos sztereotípiák és szokások alól, és új szemléletmódot nyerünk. Olyan, mintha egy vékony palacknyakon keresztül kellene jutnunk és felvenni a formáját; egyébként nem jutunk be.
A szenvedés hátulról hajt bennünket, míg a spirituális cél fontossága elölről húz. Így tesszük meg az utunkat befelé, folyamatosan felvéve egy formát, ami alkalmasabb az új világhoz, amit fel kell tárnunk.
Ennél fogva, még sokkal több megtisztító szűrőt kell feltárnunk a Zóhár szövegén belül. Arra kényszerítenek minket, hogy legyünk négyzet alakú, nagy kerek, vagy háromszög alakú, és ezt a sokféle formát és alakot felvegyük, amíg keresztülmegyünk rajtuk és behatolunk. Minden szinten megfigyelhetjük őket az elménkkel és az érzéseinkkel, ahogyan szemléletmódunkon és megértésünkön keresztül is. Mindig különféle mátrixokon keresztül kell haladnunk, és minden szűrő valami újat tesz velünk, egészen addig, amíg meg nem születünk a spirituális világba. Így történik a spirituális születés.
Ezért találkozunk ennyi összezavaró és taszító dolgot a szövegben. Lehetetlen hagyományos tanulási módszerek és hagyományos szellemi erőfeszítések útján végigmenni ezen az anyagon. Képesek leszünk meglátni, miért történik minden annak hatására, hogy a Felső Fény hatással van ránk és megváltoztat minket.
Lesznek előttünk olyan akadályok, amik egyszerűen köddé válnak. Olyan, mint a határ előttünk (egy Machsom), és hirtelen eltűnik! Van valamiféle kép vagy nyílás, és hirtelen felvesszük a formáját és keresztülmegyünk rajta.
Így működik ez. Ennélfogva a problémáinkat nem lehet logika és észérvek alapján megoldani, mivel a szöveg egyetlen szavát sem értjük helyesen.
