Lehetőség a szándékra
Úgy tűnhet, hogy élvezetesebb a Zohárt csendesen, erőfeszítés nélkül olvasni. De muszály a szándékot követelnünk minden egyes szóra, és ez nem egyszerű. Nem szabad abban belemennünk, hogy egszerűen olvassuk a Zohárt, és a szavak csak “átfolynak” rajtunk. Hanem minden egyes szónak lehetőségnek kell lennie arra, hogy “behatoljunk” a szövegbe, a szó egy bejáratot adva nekünk ehhez.
Ahogy én olvasok, minden egyes szót úgy kell lássak, mint egy lehetőséget arra, hogy megtöltsem magam a szándékkal, egységgel és kapcsolattal. Meg kell, hogy értsem, minden egyes szó csak hozzáad ehhez a kapcsolathoz.
Ez az egyetlen módja annak, ahogy a Zohárt kell olvassuk. És akkor a Fény jön majd, és egyesíti a két ellentétes tulajdonságot, Ábrahámot és Izsákot, valamint mindent ami bennük és közöttük foglaltatik, a középső vonal tulajdonságába, melyet Jákobnak, és Izraelnek nevezünk.
A Zohár Könyvének csodálatos tulajdonsága pontosan a középső vonal, mely egyesíti a jót és gonoszat egymással. És pontosan az ő megfelelő kapcsolatukban fedezhetjük fel a Teremtőt, mindennek a forrását.
hzs
