Dr. Michael Laitman

A Zohár titkos hatása

Kérdés:

Természetesen minden könyv hatással van az emberekre, még az egészséges táplálkozással foglalkozó könyvek is. Amikor Rabas cikkeit olvassuk a csoportról, vagy olyan Baál HaSzulám cikkeket, mint a „Matan Torah” (A Tóra adása) és az Arvut (kölcsönös garancia), tiszta számunkra, hogy ezek a cikkek az egységről beszélnek. Amikor a Zohárt olvassuk, hiszünk benne, hogy a Kabbalisták az egységről írtak, de ez nem nyilvánvaló a szövegből. Hogyan gyakorol hatást ez a szöveg?

Válaszom:

Vannak könyvek, amelyek a megértésre gyakorolnak hatást. Például amikor egy szakácskönyvet olvasunk, tisztában vagyunk vele, hogy miről szól ez a könyv és hogyan gyakorol hatást az elménkre. Viszont a Zohár olyan módon íródott, hogy nem a fizikai elménkhez szól, ezért vagyunk képtelenek megérteni ezt a könyvet. A Zohár a spirituális elménkhez szól; mégis jelenleg nincs spirituális elménk. Nem azzal teremtettek minket; inkább el kell azt érnünk. Nem tudjuk még megérteni, miről írtak a Zohár írói; hogy ezt megtegyük, fel kell emelkednünk az ő elméjüknek szintjére és az érzékeléseikre.

Néha érezni tudjuk ezeket a változásokat önmagunkban, amikor mi hirtelen felfogunk olyan dolgokat, amit azelőtt képtelenek voltunk megragadni. Egyszer csak, láthatjuk hogy van egy tökéletesen különböző nézőpont ahonnan szemlélhetjük a dolgokat. Ez egy olyan belső perspektíva, ami nem létezik ebben a világban. Ebben a világban az előnyös pont a Lo Lisma szándéka (a kapás érdeke). Ennek megfelelően, ha megértjük a Lismát (az adakozás érdeke) és elérjük a spirituális elmét és érzékeléseket, érezni fogjuk, hogy mi egy másik bolygóról jöttünk, nem ebből a világból.

A Zohár két rétegben íródott, hogy elvigyen ehhez minket. Az első réteg olyan meséket jelent, amik látszólag erről a világról szólnak, de nagyon különös formában íródtak, mint a Templom, az állatok, a Sinai sivatag, és így tovább. A második réteg egy belsőbb szint, ami olyan kifejezéseket használ, mint Zeir Anpin, Malhut, a három vonal, felemelkedések és alászállások, Aba ve Ima és így tovább.

Nincs kapcsolatunk egyik síkkal sem. Lényegileg viszont ez nem két különálló sík, de két nyelvezet, ami ugyanarról a jelenségről beszél. El tudom képzelni a síkot, ami közelebb van hozzám, azt ami látszólag úgy beszél erről a világról, mint egy sátor, a templom, és az emberek, akik dolgokat tesznek. El tudom képzelni a második síkot is, valahogy a jobb és a bal vonalat, fentet és lentet, a Fény haladását, és a Parcufon belüli emelkedéseket és süllyedéseket.

Sok erőfeszítésre van szükség, hogy a két síkot, mint egészet képzeljük el, és hogy mindez bennem van. Ez a kapcsolatomról szól az adakozás erőivel; mindez csak az adakozás erőiről szól. Hol van a templom, a gyűlés sátra, a Zeir Anpin és a Malhut? Minden bennem van. Mindkét síkor úgy kell kezelnem, mint belső spirituális tulajdonságaimat. Ki kell vinnem magamból őket és éreznem kell őket, ami a „Zohár könyvének kinyitása” vagy feltárása. Ez az, amiért a Szegula (gyógyszer) itt működik.

A sütőkönyvek vagy a súlycsökkentő könyvek kimossák az agyunkat. Átvesszük az író elméjét, befolyással van ránk, és a véleménye elkezd érdekelni minket. A Zohár nem „mos agyat” vagy nyom el minket; nem tartalmaz semmi ilyet. A gyógyszer kizárólag a vágyunknak megfelelően működik. Nagyon erős vággyal kell rendelkeznünk, hogy a Zohár tényleg úgy befolyásoljon minket, hogy a spiritualitás feltáruljon nekünk.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,795 seconds.