A spirituális születés körforgása
Kérdés:
Egy ember, aki a spirituális fejlődésének szakaszát teljesítette és elérte a halált, nem fogja azt tapasztalni, hogy a „halott” állapota a „sírja” lesz és nem fog megszületni újra?
Válaszom:
Egyáltalán nem kell ettől tartani. Egyszerűen képtelen ezen a régi vágyon belül megmaradni. Gusztustalannak tűnik számára. A régi vágya meghalt és egyszerűen nem tud életben maradni tovább ezen a szinten. Ez azért van, mert elkezd önmaga számára „megszerezni”, míg még mindig az adakozás felé törekszik. Nem merül bele, ami várja őt; egyszerűen nem képes ottmaradni ahol van, mert számára ez a halált jelenti.
A halál érzete ami az előző szinttel kapcsolatos, viszi az embert új állapotba. A sír egy spirituális anyaméhé alakul, és az egész folyamat kezdődik elölről… ameddig a méh változik sírrá. Így változik egy alsó szint felsővé, és így haladunk.
Nem kapunk semmit „készen”; erőfeszítéseket kell tennünk, hogy felfedezzük és magunkra vonzzuk a Fényt. Minden állomáson ugyanazokkal a vágyakkal dolgozunk, mindig mélyebb szinten vizsgáljuk meg őket, mert a Fény amit magunkhoz vonzunk, visszatér a Forráshoz. Meg kell értenünk, hogy képtelenek vagyunk a régi vágyon belül maradni, és hogy meg kell születnünk egy új szinten, akármit is követel ez meg tőlünk.
Ez az átmenet olyan mint az Egyiptomból való kivonulás. A sötétségbe menekülünk. Nem látjuk magunk előtt a Fényt. Mint a kivonulásnál is, a meneküléssel vagyunk elfoglalva, és sietünk. A jelenlegi állapotunk teljesen tarthatatlanná válik, olyan mértékig, ameddig a halál jobb választásnak tűnik, mint az élet. Ezen a ponton új, spirituális szintre születünk meg.
cst
