A Zohár bármely nyelven
Kérdés:
Tanácsolsz valamit, hogy megnöveljük a Zohár szövegének hatásait, miközben a fordításokat figyeljük a napi Kabbala lecke alatt?
Válaszom:
Azok az emberek, akik a Héber szöveg olvasója körül gyűlnek össze, egyesülnek, bár nincs más nyelvismeretük, mint az anyanyelvük; érzik, hogy mennyire hatással vannak rájuk, korrigálják és kitöltik őket a Zohár szavai.
Egy olyan rendszeren belül maradunk, amit Zohárnak hívunk. A Zohár nem csak egy könyv. Minden szava „megnyom” gombokat és előidézi, hogy a részei megmozduljanak. Így hozzuk azt működésbe. Nincs fogalmunk róla, hogy mi is valójában ez a rendszer. Még akkor is, ha tudjuk a helyes, tiszta és megfelelő fordítását a szavaknak, nem tudunk meg semmit. Nem tudjuk, mit hozunk működésbe azzal, hogy megnyomjuk a gombokat.
Ennélfogva egy bármely nyelvre történő megfelelő és csodálatos fordítás sem segít túl sokat. Olyan embernek, aki héberül beszél, és akinek ez az anyanyelve, még bonyolultabb dolga van. Ismerős szavakat hallgat, de nem tudja, mit jelentenek.
Ha a szavaim egy fordítását hallgatod, néhány absztrakt dolgot hallasz, és mégis törekszel arra, hogy elérd a spiritualitást, ami a szavaim mögött el van rejtve. Akik hallják ezeket a hangokat, és ugyanakkor meg is értik amit mondok, úgy érzik, hogy máris elégedettek. Olyan, mintha a vágyuk kielégülne, kitöltődne és kapnának valamit. Számukra még nehezebb behatolni a szavak belső jelentésébe. Ők a „földi” jelentésére gondolnak a Zohár szavainak, mint „feliratok”, „emberek”, „állatok” és „színek”. A szövegre figyelnek, és képeket képzelnek el.
De te nem. Te egy idegen nyelvet hallasz a jelentés megértése nélkül. Ezért bármit társítani tudsz a hallott szavakhoz, amit csak szeretnél. Biztos, lehetsz benne, hogy a lélekről beszélünk, a spirituális feltételekről, ami alatt kitöltődik a Fénnyel, és a spirituális világ feltárulásáról. Képzeld csak el! Ez a legjobb!
Ha megtanulsz héberül, nehezebbé válik számodra. Van előnye annak, ha NEM tudjuk a nyelvet. A nyelvek kevertsége pontosan azért történt, hogy segítsen minket kapcsolódni egymással. Ez a „romlottság” idézi elő bennünk a kapcsolatot. Valójában ez nem romlottság; inkább egy gyógyszer feltárulása, ami segít egységet alapozni közöttünk.
Úgy tűnik számunkra, hogy a nyelvek sokfélesége az elválasztottság érdekében történt. Nem ez az igazság. Szándékosan azért történt, hogy képesek legyünk sokkal jobban a spirituális szinten összekapcsolódni, mint a „mindennapi beszélt nyelv” szintjén. Megéri összezavarni a szóbeli kapcsolatainkat olyan mértékig, hogy képtelenek legyünk kommunikálni egymással, ha ennek a zavarodottságnak az eredményeképpen „szívből szívbe történő kapcsolatot” szeretnénk elérni.
